Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 7. szám - Adóreform és pénzügyi kibontakozás
Dr. Halász Ferenc: Adóreform és pénzügyi kibontakozás. Ebből a nézőpontból téve vizsgálat tárgyává egyenes adóink ügyét az utolsó években, mindenekelőtt arra a törvényes rendelkezésre kell visszatérnünk, melynek értelmében az adók fizetése a legutolsó kivetés alapján történik. A gyakorlatban ez a tétel az államháztartás egyensúlyára nézve katasztrofálisnak bizonyult. Ez a törvényes rendelkezés okozta azt, hogy míg az adófizető polgár magángazdaságában az összes kiadások az alacsony értékű koronára s annak megfelelően nagyobb tömegére vannak berendezve, az adó fizetése még ma is 1919-es alapon történik. Az állam annyi koronát vesz be, amennyi't már évekkel ezelőtt be kellett volná vennie, amikor valutája hatvanszorosát, vagy százszorosát érte; viszont kiadásaiban a zürichi depresszióhoz igazodik. S itt bosszulták meg magukat azok a leküzdhetetlen nehézségek, melyekre rövi,den már utaltunk, melyekbe pénzügyi közigazgatásunk részben a viszonyok, részben a kellő intézkedések elmulasztása folytán sodródott. Az adókivetés évekre való visszamaradása pénzügyi kibontakozásunkat hosszú időre visszavetette. Óvakodva minden egyoldalúságtól, feltétlen bionyossággal állíthatjuk, hogy ez a kérdés sokkalta nagyobb figyelmet érdemel, mint amelyet pénzügyi politikánk arra eddig fordított. Ámde máisrészről az adófizetés folytonossága, az adóügyi jogbiztonság szempontjai oly követelmények, melyek megóvása elsőrendű kötelezettség s hegy képzelhető ez másként, mint úgy, hogy az adó az adófizető polgár előtt i's már ismert s így általa reálisan számítható alapon történik? Hogyha attól az elvtől, hogy az új adókivetésig csak a régi adókivetés szolgálhat alapul, eltérünk, hol van az ezt az elvet pótló instrumentum, amely az államnak is a valuta állásához mért bevételt nyújt, de egyben a jogrend egyedül biztos talapzatán marad meg? E nyomós aggályok szem előtt tartásával csupán oly megoldás képzelhető helyesnek, amely az adókivetések sürgős lebonyolításán és a megfelelő közigazgatási intézkedéseken kívül megtartja az utolsó adókivetést mint alapot, de egyben módot nyújt arra is, hogy a valutári's ingadozások következményei az adófizető polgárságra háríttassanak. Csak ily értelmű intézkedésekkel lesz biztosítható bármely adóreform jövedelmezősége, eredményes volta a köz és egyén szempontjából. A reform, mely a földadónak búzaparitáson leendő fizetését veszi tervbe, az első lépés, mely azonban kiegészítésre szorul a többi azon adónemeknél is, ahol a búzavaluta az adóforrás különféleségénél fogva nem látszik helyénvalónak. Itt időnkint, talán félévenkint a kellő mérséklet betartásával és akár tisztán állami, akár részben érdekeltségi körök bevonásával bizottságilag megállapítandó lenne az állam törvényes pénznemének értékváltozási hányada; s minden oly adónem, amely nem fix jövedelmen alapul, vagy kötött forgalmú adótárgyra nehezül (házbéradó), ez értékváltozási hányad megfelelő alkalmazásával hajtatnék be. Vagyis az utolsó adókivetés eredménye az azóta beállott valutaeltolódásnak megfelelő korrektivumot nyerne, mely hányados minden kivetési 7. sz. 239
