Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 7. szám - A társulati adó
^ Dr. Lénárt Vilmos: A társulati adó. Ezeknek a társaságoknak társulati adó alá vonása nem látszik indokoltnak, mert ezekben a társaságokban legtöbbször nem tőke-, hanem munkakoncentráció van; számos esetben a közkereseti társaság nem is önkéntes, hanem kényszerű alakulat. Itt gondolunk azon igen gyakori esetre, amikor az egyéni cég tulajdonosa elhalt és a vállalatot a gyermekek és később az unokák mint örökösök viszik tovább. Az alkalmi egyesüléseknek társulati adó alá vonása tulaj don.képen az ú. n. szindikátusok megadóztatása céljából történik, ami ellen kifogás nem emelhető, viszont az adókötelezettségnek kereskedelmi ügyletek kötésére alakult minden egyesülésre való kiterjesztése a tényleg fennálló legitim gazdasági alakulatok súlyos megbolygatására fog vezetni, mert a vállalkozásokban a jelenlegi viszonyok kö.zött rejlő nagy kockázatnál fogva nagyobb terjedelmű üzletek alig bonyolíthatók le másként, mint ha árkockázat több fél között megoszlik. Kivánatos, hogy a pénzügyminiszter a törvényben megadott felhatalmazása alapján minden olyan alkalmi egyesülés adómentességét állapítsa meg, amely egyesülésben résztvevők személye biztosítékot nyújt aziránt, hogy az alkalmi egyesülésből származó jövedelem az alkalmi egyesülés tagjainál teljes mértékben adó alá lesz vonható. (1. §.) # Az adóköteles vállalat rendszerint csak a magyar állam területéről származó jövedelem után adózik. A külföldről származó jövedelem elvileg adóköteles akkor, ha az illető külföldi állammal viszonosság nem áll fenn, de a pénzügyminiszternek joga van a viszonosság hiányában is az általános szabálytól eltérő és a vállalatokra kedvezőbb rendelkezéseket tenni. (2. §.) Állandóan mentesek a társulati adó alól azok a vállalatok, amelyeknek adómentességét külön törvények állapítják meg; azok a külföldi vállalatok, melyeknek adómentességét állami szerződések biztosítják; az államvasutak, a törvényhatósági és községi közkórházak, vásárcsarnokok, közvágóhidak, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási és közvilágítási vállalatok, végül azok az alkalmi egyesülések, amelyeknek adómentességét a törvény végrehajtása tárgyában kiadandó utasítás megállapítja. (3. §.) Ha a vállalat részben adómentes és az adómentes rész nyereséget eredményezett, az adót csak az adóköteles üzem után kell kivetni. A vállalat adómentes részének vesztesége tehát az adóköteles rész nyereségéből levonható. Az adómentesség a társulati adón nyugvó pótlékokra is kiterjed. Az adómentes rész jövedelme tehát a társulati adópótlék kiszámításánál is figyelmen kívül marad. (4, és 5. §.) A kincstárnak a társulati adó követeléséhez való joga megnyílik az üzletműködés megkezdését — ideiglenesen adómentes vállalatoknál pedig az adómentesség megszűnését — követő hónap első napján. Az adókötelezettség pedig megszűnik annak a hónapnak az utolsó napjával, amelyben a vállalat üzletműködését végleg beszüntette. (6. és 7. §.) 7. SZ. 229