Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 7. szám - A társulati adó
Dr. Lénárt Vilmos: A társulati adó. A felszámolás vagy csőd tartama alatt az adókivetés szünetel! és csak a ielszámolás befejezése és a csőd megszüntetése után vettetik ki az adó, melynek teljes törlesztéséig a vállalat vagyonát a felszámolók és a felügyelő bizottság tagjainak egyetemleges kártérítési kötelezettsége mellett felosztani nem szabad. (8. §.) A társulati adó kivetéséhez való jog az adóbevallás beadását vagy pedig az adócsalás, illetve jövedéki kihágás felderítését követő ötödik naptári év végével évül el. (9. §.) Ugyanaz a válalat a telepek számára való tekintet nélkül egy adóalany és új telepek felállítása vagy telepek megszüntetése címén pótkivetésnek vagy adótörlésnek nincs helye. (10. §.) A társulati adót évenként kell kivetni. Az alkalmi egyesülés,, továbbá felszámolás vagy csőd esetében azonban az adót egyszerre kell kivetni. (11. §.) Az adókivetés alapja az adóévet megelőző üzleti év adóköteles nyeresége. A csonka év, illetve az egy évnél hosszabb időtartam eredményét az egy évi időtartamhoz való arányban kell megállapítani. Uj vállalatoknál az első üzletév mérlege alapján megállapított adóköteles nyereség alkotja az első és második évre a kivetés alapját. Felszámolás vagy csőd esetén és az alkalmi egyesüléseknél az egész időre n#gállapított nyereség mint egy évre szóló adóalap vonandó adó alá. (12. §.) Az adóköteles nyereség megállapításánál a mérleg egyenlegéből kell kiindulni. A nyereség-veszteségszámla bevételi és kiadási tételei az adóalap kiszámításánál is irányadók és a nyereség-veszteségszámlán ki nem tüntetett bevételek, kiadások és leírások csak abban az esetben módosítják az egyenleg összegét, ha a törvény 14—19. §-ai ellenkező rendelkezéseket tartalmaznak. (13. §.) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, illetve a veszteségből le kell vonni a kiadások és leírások közül, amennyiben ezek a vállalat jövedelmének csökkentésére vezettek: 1. az előző évekről áthozott veszteséget a megelőző egy évi veszteség kivételével; 2. a vagyonváltságról szóló törvények alapján a vállalat vagyonváltsága fejében kiadott összegeket; 3. az üzemet nem terhelő illetékeket; 4. az ajándékokat és a kötelezettség nélkül teljesített egyéb ingyenes szolgáltatásokat. A mérlegszerű nyereséget nem növelik, illetve a veszteséget nem csökkentik azonban a közművelődési, közoktatási vagy közjótékonysági célokra juttatott adományok, továbbá a szokásos újévi ajándékok és az egyéb hasonló, az üzlet érdekében adott ajándékok. 5. az első szervezés és az alapítás költségeinek fedezésére fordított leírást. Levonandók azonban a részvénytársaságok által a társaság fennállásának első öt évében, egyéb vállalatoknál pedig a fennállás első évében az első szervezés és az alapítás igazolt költ230 7. sz.
