Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám - A háztulajdon vagyonváltsága
Dr. Mahler Sándor: A háztulajdon vagyonváltsága. annak ellenére, hogy egész vagyona után a váltságot a részvénytársaság már úgy is lerótta az 1921 : XV. t.-c. 2. fejezete alapján, tehát azon vagyona után is, amelyen a házat veszi, hisz azt meglévő, s váltság alá vont vagyonából, annak transzformálása útján .veheti, íme itt a példa arra, hogy teljesen képtelenség különböző forduló napokat megállapítani a különböző vagyonnemeknél. Ez okvetlenül a fejesleges igazságtalanságok láncolatához vezet. A házingatlan váltsága tekintetében a forduló nap a törvény kihirdetésének napja, s a váltság alanya a tényleges birtokos, fia a váltság kivetéséig a tulajdonos személye változik, úgy a yáltságért az új tulajdonos egyetemlegesen felelős. Közös birtoklás esetében a váltság minden birtokost birtoklása arányában terhel. A vagyonváltság alapja a javaslat szerint eltérő, a szerint, hogy a ház házbéradó, vagy házosztályadó alá esik. A házbéradó alá eső épületeknél a vagyonváltság az 1921. évi házbéradó alapjául szolgáló nyers bérjövedelemnek, tehát az 1920. novemberi házbérnek •többszöröse, még pedig a bérjövedelem öszszegéhez képest progresszive kétszerestől négyszeresig emelkedik. Ha az adózónak több ily háza van, ezeknek a házaknak a bérjövedelmét a progressziv kulcs alkalmazása szempontjából össze kell vonni. Ez tehát újból alanyi szempontoknak tárgyi adózás körében való érvényesítése, amely mellőzhető volna oly adórendszer körében, amely úgy sem az igazságossági, hanem a gyakorlatiassági princípiumon épül. Államgazdasági jelentősége a kérdésnek csekély, mert nálunk még a tőkeakkumuláció a házak terén kezdetleges, a kivetés gyors keresztülvitelét ellenben meg fogja nehezíteni, mert minden ily alanyi szempont maga után vonja a bevallás szükségességét. Mindazoknál a házbéradó alá eső házaknál, amelyek 1914. aug. 1-je óta visszterhes átruházás tárgyai voltak, a váltságot ezenfelül a vételár vagy becsérték után százalékos alapon 5%-tól 20%-ig emelkedő progressziv kulcs alkalmazásával is ki kell számítani, s ha az így kiszámított vagyonváltság nagyobb, e nagyobb összeget kell váltság fejében megállapítani. Ez abból az eszmekörből táplálkozik, amely a háború Óta történt szerzést mintegy büntetendőnek tartja, s erkölcsi bizonyítványt állít ki a háború előtt szerzett vagyonoknak, mintha nem elég vagyont szereztek volna erkölcstelen úton a háború előtt. Vájjon egy uzsorás háború ellőtt szerzett vagyona megtisztult-e 1914. óta, hogy ilyen menlevelet kap? A háborús gazdálkodás ma már nem rövid átmenet, ez már majdnem évtizedes berendezkedés, helytelen tehát, ha minden ez alatt az idő alatt történő vagyonszerzést erkölcsi megbélyegzés alá von a pénzügyi politika, amelynek az állampolgárok vagyonszerzése éppen az érdeke, ha adóalanyokat akar. Miféle visszás dolog az, hagy ha valaki eladta a kisföldjét azért, hogy házat vegyen az árából, hogy ebben a lakásinséges világban otthonhoz jusson, akkor a pénzügyi törvényhozás kipécézi s pénzügypolitikailag bünteti. Ez teljesen hamis megoldása a háborús vagyonok külön megadóztatásának. Ha már 2 1. sz,
