Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A háztulajdon vagyonváltsága

Dr. Mahler Sándor: A köztulajdon vagyonváltsága. érzelmi és erkölcsi szempontokat viszünk bele a pénzügyi politikába, akkor egész más a módja a háborús vagyonok külön megterhelésének (pl. alanyi alapon nyugvó vagyonnövekedési váltság), a házvagyonváltság azonban erre alkalmatlan. Adó alá még nem vont új házak nyers bérjövedelmét arányosítással kell megállapítani. A házosztályadó alá eső épületeket a javaslat előnyben részesíti, s váltságuk az 1921. évre kivetett házosztályadójuk tizenötszöröse. A kis családi házaknál ez a liberálizmus megokolt, hisz túlnyorrlórészt nélkülöző s tengődő munkások és tisztviselők házairól van szó. A tárgyi adó merevségénél fogva azonban ennek a humánus gondolatnak az előnyeit fogják élvezni a falusi kúriák s a büszke kastélyok is. A házosztályadó alá eső házakra nézve a javaslat már nem tesz különbséget háború alatt s előtt szerzett házak között. A házosztályadó alá eső házak további kedvezményezése, hogy ha a fenti módon számított váltságuk többet tenne ki a forgalmi érték 15%-ánál, úgy a váltság eddig a határig mérsékelhető. Az egyenlő elbánás elve azt kívánná, hogy ez a gondolat a házbéradó alá eső házakra is kiterjesztessék. A házingatlant terhelő adósságok kamatai a vagyonváltságból levonhatók korlátozott mérvben, még pedig az 1920. december 31. előtt jelzálogilag biztosított s még fennálló tőketartozás három évi kamatja, illetőleg a legalább 25 éves törlesztéses kölcsönöknél a három évi tőketörlesztési részlet. A román csapatok által az épületen okozott károk 10%-a is levonható, ha igazolja a váltságköteles, hogy a rongálásokat már helyrehozatta. Ez is olyan előrántott, bizonyára az érdekeltségtől kicsikart enyhítés, amely logikátlan. A háború, a forradalmak okozta károk, más elemi csapások figyelembe nem vehetők, éppen csak a román megszállás kárai, s miért éppen csak a házváltságnál!? Az egyenlő és arányos teherviselés érdekében ezt elejtendőnek tartjuk. A házrészvénytársaságok szerencsétlen specifikus adóztatását a javaslat igen helyesen megszünteti, s e részben az 1921 : XV. t.-c. 22. §-át hatályon kívül helyezi. A ház egyformán fizet váltságot, akár magánszemély, akár részvénytársaság a tulajdonosa, illetőleg ki kell számítani a javaslat szerint járó váltságot, s ha ez több, mint amennyi az 1921 : XV. t.-c. 2. fejezete szerint jár, akkor úgy adózik, mint a többi háztulajdonos. A vagyonváltság dologi teherként nehezedik a házra s törvényes elsőbbséggel bír. Ha a háztulajdonos vagyonváltságát lerótta, úgy a vagyonváltság megtörtént lerovása hivatalból fog a telekkönyvbe bejegyeztetni. Második fejezet. Eljárási szabályok. A javaslat második fejezete az eljárási szabályokat tárgyalja. A kivetés a házadókivetési lajstromok és a bevallások alapján történik. Bevallást az köteles adni, akinek több háza van, aki a jel1. sz.