Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A nagybirtok vagyonváltsága

Joggyakorlat. ismerni. Ennek következtében a 274.111 korona 58 fiiérben megállapított adóalap 218.400 koronával 55.711 korona 58 fillérre csökken, amely után 640.000 korona vállalati saját tőke és 12%-os adókulcs mellett 6685 korona 39 fillér társulati kereseti adó jár. (Közig, bíróság 706/921. szj Társulati kereiati adő. 1916:XXXIV. t.-c. 5, §. 90. A részvényesek által befizetett alaptőkének és így a részvénytársaság saját tőkéjének kell tekinteni a nyereségből felosztás útján adott részvények értékét is. Indokok: A panaszlónak azt az igényét, hogy az 1916/1917. üzleti év mérlegében részvénytőke címén szereplő 6,000.000 koronát egész összegében saját tőkéül kell venni, az 1916 : XXXIV. t.-c. 5. §-ának azon rendelkezése értelmében, hogy a befizetett alaptökét saját tőkéül kell .számítani, jogosnak kellett elismerni, mert: a panaszló részvénytökéje az előző évihez képest annak folytán emelkedett 2,000.000 koronával 6,000.000 koronára, hogy a korábbi években gyűjtött értékcsökkenési tartalékalapból 2,000.000 koronát a részvénytőke emelésére használt fel. Azt a részvénytőkét pedig, mely akként keletkezik, hogy a részvénytársaság az öt — tehát a részvényesek összességét — illető félretett nyereséget a részvényesei között részvények adása utján felosztja, a részvényesek helyett, tehát azok által befizetettnek kell tekinteni. A megtámadott határozatban az ellenkező döntés támogatására felhívott miniszteri utasítás, mely szerint a valamelyik hadiévben úgynevezett ingyen részvénynek juttatása által beállott tőkemelkedés nem vehető figyelembe, az 1916 : XXIX. t.-c. 5. §-ának utolsó bekezdését magyarázza és kizárólag azon kérdésre vonatkozik, hogy a hadinyereségadó megállapításánál mely tőkeémelkedés 6%-át kell a békeévek átlagos nyereségéhez hozzáadni, de semmi esetre sem vonatkoztatható a kereseti adóra, melyre nézve a saját tőke alkotó elemeit az 1916 : XXXIV. t.-c. 5. §-a állapítja meg s a 142.000/1916. sz. utasítás úgy rendelkezik, hogy a saját tőkét az üzleti év utolsó napján mutatkozó könyv szerinti állapotnak megfelelően kell számításba venni. (Közig, bíróság 82/1922. P. sz.) Társulati hadinyereségadó. 1916: XXIX. t.-c. 4. §. 91. A társulati adónál már jogerősen megállapított üzleti eredményt, mint adóalapot a hadinyereségadó során üjból felüibírálni nem lehet. Indokok: Az 1914/15. üzetévre kivetett hadinyereségadó ellen emelt és lényegében az ezen üzletévre alapul vett társulati adó felülbírálására irányuló panasznak a panaszolt határozaton foglalt indokon felül azért sem lehetett helyet adni, mert a részvénytársaság 1914/15. üzletévi eredménye alapján kivetett társulati adó jogerős és a jogerős kivetésnek leendő felülbírálására nézve az 1916. évi XXIX. t.-c. 4. §-a, eltéröleg az ugyané törvény 9. §-a nyolcadik be- kezdésében foglaltaktól, külön rendelkezést nem tartalmaz. (Közig, bíróság 2860/1920. P. sz.) Betétváltság. 1921: XV. t.-c. 2 §. 92. Betétvagyonváltság akkor is jár, ha a betét nem a betevő pénzbefizetése útján jött'létre. Indokok: A panaszosok a pénzintézeti betétkönyv szerint őket betétként megillető összegnek vagyonváltság alól való mentesítését azon az alapon kérik, hogy az összeggel külföldi érték eladásából eredő vételár címén tartozott nekik a pénzintézet s a betétkönyv adóslevelet helyettesített. Ez a kifogás figyelembe vehető nem volt, mert a pénzintézettel szemben fennálló bármi című követelés kiegyenlítésének nem jogellenes módja az, hogy a megfelelő összeg a jogosított beleegyezésével betétként vagy folyószámla-követelésként ennek javára könyvetetik, a minek folytán ez utóbbi jogcímeken alapuló követelések keletkeznek. A panaszosoknak a betétkönyv alapján érvényesíthető követelése a forduló napon már betétkövetelés volt; s a vagyonváltságkövetelés jogosságát nem érinti az a körülmény, hogy a betét nem a betevő pénzbefizetése útján jött létre. Ennélfogva és minthogy a törvényben felsorolt mentességi okok egyike sem vonatkozik a panaszosok esetére és 216 6. sz.