Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A nagybirtok vagyonváltsága

Joggyakorlat. ben adó alá csak azon keresmény, vagy jövedelem esik, mely kézimunkából, ipar és kereskedelmi üzletből, szorosabb értelemben vett szellemi és bármi más haszonhajtó foglalkozásból és üzletből, végre a föld-, házés tőkekamatadónál tekintetbe nem vett személyes keresetből származik, kétségtelen, hogy panaszosok az a ténykedése, mely szerint a tulajdonukat képezett ingatlanokat elidegenítették és az elidegenítést a birtok felosztása útján foganatosították, olyan a hivatkozott törvényszakasz alá eső haszonhajtó foglalkozásnak, mely kereseti adó alá vonható volna, nem minősíthető, mert a törvény nyilvánvalóan csak olyan foglalkozás megadóztatását célozta, mely üzletszerűen folytattatik, már pedig a saját tulajdont képező vagyon elidegenítése ilyen üzletszerű foglakozást nem képez, mert továbbá Balatonboglár elöljáróságának 769/1921. sz. hivatalos megállapítása szerint panaszos felek sertéskefeskedéssel Balatonbogláron egyáltalán nem foglalkoztak, Jianem csupán a kiparcellázott birtokról saját sertéseiket adták el és e szerint a sertéseladással sem foglalkoztak olyan iparszerüen, amelynél fogva ez mint haszonhajtó foglalkozás külön kereseti adó alá volna vonható, s mert ezek szerint panaszosok terhére a jelen esetben sem a birtokparcellázás, sem a sertéskereskedés alapján III. osztályú keresti adó, törvényes alapon ki nem vethető. (Közig, bíróság 350/1922. sz.) 1909 :X. t.-c. 5, § Jövedelemadó. 1916, XXVf. t-c. 14.'§. 84. A kerületi munkásbiztosító pénztár orvosát közalkalmazottnak tekinteni nem lehet. Indokok: Döntő jelen ügy elbírálásánál az, vájjon a munkásbiztosító pénztártól élvezett illetmény adómentesnek minősítendő-e, vagy sem. Ugyanis a panaszkérelem arra irányul, hogv a munkásbiztosító pénztártól élvezett 41.992 korona tiszteletdíj adómentesnek nyilváníttassék, mert panaszos mint az 1907. évi XIX. t.-cikkel szervezett munkásbiztosító pénztárnak orvosa, tehát alkalmazottja, „közalkalmazottinak tekintendő, s így ezen minőségben élvezett illetménye az öszjövedelemből levonandó volna. Az erre alapított panaszt alaposnak elismerni nem lehetett a következő okokból: Az 1907. évi XIX. t.-c. 98. §-a szerint a betegség és baleset esetére való biztosítást az országos munkásbetegsegélyző es balesetbiztosító pénztár teljesíti, melynek a biztosítást és segélyezést közvetítő helyi szervei a kerületi munkásbiztosító pénztárak és vállalati betegsegélyző pénztárak: a 103. §. pedig kimondja, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár az e törvény alapján betegség és baleset esetére biztosított alkalmazottak és azok munkaadóinak önkormányzati alapon álló szervezete, melynek igazgatási szervei a közgyűlés, az igazgatóság és felügyelőbizottság. A törvény 133. §-a azt is kimondja, hogy a kerületi munkásbiztósító pénztárak és az orvosok közötti viszony szabad egyezkedés tárgya, miből az következik, hogy panaszos közalkalmazottnak nem tekinthető és pedig annál kevésbé, mert ilyen minőségben élvezett illetménye e bíróságnak joggyakorlata szerint nem is IV. osztályú kereseti adó alá, mint közalkalmazottaknál, hanem III. osztályú kereseti adó alá tartozik. Mindezekből kitűnik, hogy panaszos a szóban forgó 41.992 korona illetménynek az összjövedelemből való levonását, illetve annak adómentes illetménynek való minősítését jogosan igényelheti, miért is a panaszt elutasítani kellett. Végül az 1918. évi hadinyereségadó után kivetett adópótléknak törlésére irányuló kérelem sem volt tekintetbe vehető, mert panaszos a felterjesztett iratokból kitünőleg vallomást nem adott, s így az 1920. évi XXIII. t.-c. 73. §-a értelmében a törölni kért adópótlék jogosan követeltetik. (Köziig, bíróság 4.069/921. P. sz.) Jövedtlemadó. 1909: X. t.-c..11. §. 85. A nyilvánvaló vallomásbeli tévedés nem szolgálhat a vallomásttevő kárára. « Indokok: A panaszos azt adta elő, hogy a vallomás kitöltésének módjára nézve tévedésben lévén, az ipari jövedelem rovatába évi nyers 212 6. SZ.