Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A nagybirtok vagyonváltsága

Joggyakorlat. kint részletezve bejelentsék. A Vállalatok figyelmét külön felhívjuk arra,., hogy ennek a kedvezménynek alkam'azását már az elsőfokú kivetésnél szorgalmazzák, mert azt közig, bírói jogorvoslattal biztosítani nem lehet. A kamarai illeték felemelése. A kereskedelemügyi miniszter 52.672. 1922. szám alatt a budapesti kereskedelmi és iparkamara javára szedendő, illetéket az 1922. évre 6%-ban állapította meg az eddigi 4% helyett. Az általános forgalmi adónak számlák alapján való lerovása. Az általános forgalmi adó végrehajtási utasítása akként rendelkezik, hogy a forgalmi adó az árúszállításból vagy munkateljesítményből származó öszszege után rovandó le. A vállalatok tehát vallomásaikat általában az adókivetési időszak alatt hozzájuk befolyt bevételek alapján kötelesek elkészíteni és az adót leróni. Miután számos vállalat könyvelése és nyilvántartása nem a bevételekre, hanem a kimenő számlákra van felépítve, a QyOSZ. felterjesztéssel fordult a pénzügyminisztériumhoz, hogy az ily vállalatoknak, amelyeknek könyvelése teljesen pontos és megbízható, engedje meg a forgalmi adónak a számlaösszegek alapján való lerovását, mert a.befolyt fizetések' nyilvántartása és vallomásba foglalása adminisztrációjuknak teljes felforgatását és igen jelentékeny megdrágítását eredményezné. Ezen felterjesztés alapján a pénzügyminisztérium nem ugyan egy általános rendelkezéssel, de a vállalatoknak indokolt kérelmére esetenkint megengedi, hogy a forgalmi adóra vonatkozó vallomások és a forgalmi adó lerovása ne a befolyt fizetések, hanem a kimenő számlák összegei után eszközöltessék. Az ily kérelmet előterjesztő vállalatok kérelmük érdemleges elintézése előtt is vallomásaikat a számlák alapján állíthatják ki és az adót az ekként elkészített vallomás alapián róhatják le. JOGGYAKORLAT Egyenes adók. III. oszt, ker. adó. 1875: XXIX. t.-c 1. §. 83. Saját tulajdont képező ingatlan vagyonnak felosztás útján való elidegenítése üzletszerű foglalkozást nem képez és így III. oszt. kereseti adó alá nem vonható. Indokok: Az első- és másodfokú határozat, a panasszal megtámadott III. osztályú kereseti adót, sertéskereskedés után 1000 koronában és birtokparcellázás után 200.000 koronában állapította meg egyszersmindenkorra S. Qy. és társára a nélkül, hogy névszerint megjelölte volna S. Qy. nek azt a társát, kivel a most megnevezett adózó fél a kereseti "adó alapjául szolgáló haszonhajtó foglalkozást üzletszerűen folytatta, de mert a kivetési iratok és a panaszirat adatai szerint a kereseti adó alapjául az szolgált, hogv S. Qy. az 1911. évben a B. pusztai birtokot Ö. Gy.-el közösen megvette és azon közösen gazdálkodott az 1921. év tavaszáig és mindaddig, míg azt felparcellázva tovább eladták, a bíróság S. Qy.-el egyidejűleg megadóztatott társnak Ö. Gy. budapesti lakost annál is inkább elfogadta, mert maga Ö. Gy. az adóztatás ellen saját nevében panasszal élt és így maga is mint S. Gy. társa tekinti magát megadóztatottnak. Ennek előrebocsátása mellett a bíróság a panaszt jogosnak ismerte el és a panaszosok terhére kiszabott adó törlését elrendelte, mert panaszosok azon előadása, hogy ingatlan parcellázással nem foglalkoztak üzletszerűen, hanem csak a tulajdonukat képezett. B. pusztai ingatlanokat értékesítették parcellázás útján, az iratoknál fekVő Balatonboglár község elöljárósága által 1.376/1921 sz. a. felvett jegyzőkönyv^ mint közokirattal és Balatonboglár körjegyzőjének 506/1921. sz. hivatalos jelentésével van bizonyítva, amely tény valósága különben is az adójavaslatból kétségtelenül megállapítható és így arra való tekintettel, hogy az 1875 : XXIX. t.-c. 1. §-a értelmé6. sz. 211