Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A részvénykamatok fajai és illetékezése

Dr. Perényi József: A részvénykamatok faijai és illetékezése. akár van nyereség, akár nincs; ez pedig a K. T. 165. §-ában foglalt ren­delkezésbe ütközik. 5. Továbbá visszakövetelhetök sem volnának a kamatok, ha az utólag elkészült mérleg szerint a tiszta nyereségből fedezet nem mutatkoznék, pedig a K. T. 167. §-a ily esetekben a visszafizetési kötelezettséget hatá­rozottan megállapítja. A betétkamatok teóriája tehát a hitelezők megrövi­dítésére vezethet és a K. T. 218. §-a ellenére az igazgatóság felelősségét is illuzóriussá tenné. 6. Az sem érv, hogy az új részvénytőkének nem volt része az évi üzemben és nem részesedhet a régi töke gyümölcsét képező üzleti nyere­ségben. Ez az állítás csakis akkor volna igaz, ha az új részvénytőke után kamatok sem fizettetnének. A nyereség fogalma a részvénytársaságnál egységes. Az új tőkének a nyereményben való részesítése a gazdasági érdekek által megállapított jogokon, de sohasem annak a termelésben való részvételén alapszik. A nyereményrészesedés tekintetében fennálló bármily joggal szemben hasztalan igyekezet á részvénytőke termelési képességére hivatkozni már azért is, mert a részvényeseknek a nyereményben való részesedése üzemek szerint fel nem osztható és az alapszabályszerü része­sedés csakis az össznyereségből folyósítható, tekintet nélkül az üzemek különböző hozadékképességére és a részvénytőke bizonyos csoportjának ezen üzemekben való elhelyezésére. Az alapszabályok a kereskedelmi jogunknak azt a legfőbb jogelvét, hogy a részvényesek a társasággal szemben egyenlő jogokkal birnak, kivé­telekkel áttörhetik, de azt nem rendelhetik el, hogy a megállapított jogok az üzemek szerint alakíttassanak, sem azt, hogy a részvényeseknek jutta­tott összegek a törvénnyel ellenkezőleg ne a tiszta nyereségből fizettessenek. Amint egyrészt a részvényeseknek az alapszabályok által megálla­pított kivételes külön jogai tekintetében vélelemnek nincs helye, úgy más­részt az is kétségtelen, hogy a részvényesek külön jogai csakis a részvény­társaság létfeltételét képező általános jogszabályok keretén belül képzel­hetők el. Ha tehát az alapszabályok és az azt kiegészítő közgyűlési hatá­rozatok azt rendelik, hogy az új részvényesek nem osztalékban, hanem kamattérítésben részesítendők, úgy azt vélelmezni, hogy a tiszta nyere­ségből semmivel sem részesednek, merőben lehetetlen. Ezen jogi érvek kétségtelenné teszik, hogy a kamattérítéseket nem lehet betétkamatoknak tekinteni, hanem azok az osztalékjogosultságra vezethetők vissza, mely nélkül jogilag nem is követelhetők. Mindezek dacára gazdasági érvekkel is megtámadják'ezen igazságot,' azt állítván, hogy a kamattérítések nem az üzleti nyereségből, hanem az üzlet forgalmából fizettetnek, tehát üzleti terhet képeznek és voltaképen, azt a nyereséget, melyből kizárólag a régi részvényesek részesednek, való­sággal csökkentik. Az igaz, hogy a kamattérítések az üzleti forgalomból fizettetnek ki, mert a fizetés annak az évnek folyamán történik, amely év mérlegének eredményétől van függővé téve annak jogossága. Az előrelátható nyere­ségre tekintettel már előzetesen van kiutalványozva. Nem áll tehát az, mintha a kamattérítések a nyereséget valósággal csökkentenék, mert hiszen magukban is nyereséget képviselnek. Az üzlet forgalmát csak azért terhelik, mert ugyanabban az évben fizetendők előre, amely év nyereségében annak jogossága gyökerezik. Az előre fizetett részvénykamatok könyvelési módja nagy figyelmet igényel, mert a kiadási tétel ugyanabba a mérlegbe kerül bele, melynek alapján annak jogszerűségét meg kell állapítani. Azokat feltétlenül az egyéb passzív kamatoktól elkülönített számlán vagy az osztalékszámlán lehet helyesen könyvelni, mert a K. T. 167. §-a értelmében a mérleg szerint mutatkozó veszteség esetén azokat a részvényesektől vissza kell követelni. A kamattérítések tehát sem a betétkamatszámlára, sem a költségszámlára nem könyvelhetők. Az üzlet forgalmából fedezett kamattérítéseknek tehát csak az lehet a következménye, hogy a könyvelés helyességére a kellő­súlyt kell helyezni. 194 6. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents