Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények. (Befejező közlemény.)

Dr. Nyíüászi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. hozás által elfoglalt álláspont teljesen lehetelenné teszi. De viszont részünkről is el kell törülni az 1875 : XXII. t.-c. 1. §. 4. pontjának azon rendelkezését, mely a külföldről származó föld- és házbirtokjövedelmet megadóztatja. Természetes, hogy a jövedelem- és vagyonadók kirovásánál is az idegen államterületen fekvő ingatlanok teljesen számon kívül hagyandók. 4. A III. oszt. keresetadó az 1875 : XXIX. t.-c.-ben lefektetett szabályozás szerint (5. §. 2. b) a külföldiek keresetét nem bántja abban az évben, amelyben az országba költöztek, valamint a külföldi kereskedők és iparosok által a belföldi piacokon koronkint eszközölt látogatást a viszonosság fellétele mellett nem vonja adó alá. Kiegészíti ezeket a rendelkezéseket az Ausztriával kötött egyezmény, melynek alapelveit lényegileg ma is helyeseknek" kell tartanunk. Az 1908 : XIV. t.-e. 7. §-a lefekteti azt az alapelvet, hogy akkor, ha valamely vállalat üzemét az egyik állam területén fekvő üzlettelepéről a másik állam területére is kiterjeszti anélkül, hogy ott üzlettelepet létesítene, úgy adóztatásnak csakis ott lehet helye, ahol az üzlettelep van. Ez az elv feltétlenül helyes s legfeljebb a vándoripar tekintetében szorul bizonyos kiegészítésekre, nehogy az idejövő külföldi cirkusz stb. adómentesen működhessék. A belföldi üzletek és a külföldiek fióktelepei közt az adóztatás súlya tekintetében nem lehet eltérés, amit reánk nézve kizár a trianoni békeszerződés 211. §-a is. Ugy, hogy ha magunkra nézve ezt az entente államokkal szemben biztosítani tudjuk, úgy az csak nyereség. Megállapítja az osztrák egyezmény azt is, hogy mit kell tekinteni önálló, üzlettelepnek s azokat az elveket, melyek e részben a 10. §-ban le vannak fektetve, magáévá tette az 1921. évi római konferencia is. Meglehetős nehéz kérdés a jövedelemnek az üzlettelepek közt leendő megosztása. Ahol nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben állunk, valamivel könnyebb a helyzet, de ahol magáncégekkel állunk szemben, a kérdés kissé nehezebb. Helyesnek látszanék bizonyos objektív szempontok alapulvétele, úgy, miként azt a fakereskedelem tekintetében a csehek a mult évi tárgyalásokon javasolták. AZT mondhatjuk azonban, hogy minden egyes állam a területén működő telepeket a rendelkezésére álló adatok alapján adóztatja meg s a jövedelem, illetőleg kereset alkatrészének tekinthet minden szolgáltatást, melyet a belföldi telep a külföldi telep javára eszközöl. Az ez alapon történő adóztatás ellen jogorvoslatnak lehetne helye a nemzetközi választott bírósághoz, természetesen birtokon kívül. Az egyik telep által a másiknak térített kamatjövedelmet azért kapcsolom ki, mert a kölcsöntőkét a hitelező vagyonalkatrészének tekinthetem (lásd fentebb 1. és 2. alatt). III. oszt. kereseti adó alá esnek az igazgatósági s hasonló járandóságok, tantiemek. Ezek természetesen csakis ott adóztathatók meg, ahol fizettetnek. Csehszlovák vállalat budapesti igazgatósági tagja nem vonható Budapesten adó alá. 6. A jövedelemadó tekintetében ugyanazon elveket vélem, alkalmazhatni, mint a III. oszt. keresetadó tekintetében, azzal a kiegészítéssel, hogy ha a jövedelem alkatrészét képezi valamely hozadéki adóalap, úgy a külföldi hozadéki adóval sújtott jövedelem itt már ne legyen többé jövedelemadó alá vonható. Szükségesnek tartom ezt az elvet kimondani két okból: J. jövedelemadó van a külföldön is, 2. nem érdekünk elszakadó területi vagyoni érdekeltségeinket csökkenteni. \ 7. A IV. oszt. kereseti adó tekintetében: a) közalkalmazottaknál legyen irányadó az, hol fizetik az illetőt, ami különösen a nyugdíjasok szempontjából fontos (75 : XXII. t.-c. 1. §. 1. pont), b) magánalkalmazottaknál, ideértve a nyilvános számadásra köte6 sz. 185