Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények. (Befejező közlemény.)

Dr. Nyiüüszi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. lezett vállalatoknál alkalmazottakat is, szintén ott kell az adót fizetni, ahol az illető egyén fizetését húzza. A b) pont rendelkezése azonban nem adhat alapot arra, hogy akkor, ha valaki gazdasági tevékenységét nem azon állam területén fejti ki, honnan a fizetést húzza, úgy jövedelme teljesen mentesüljön az utóbbi állam adójától. Gondoskodni kell oly rendelkezésekről, melyek megakadályozzák az ebből származható visszaéléseket.. 8. A tökekamat- és járadékadó tárgyát képező jövedelmek tekintetében a legkülönfélébb természetű és a legkülönfélébb módokon ható adókkal állunk szemben. Az első csoportot alkotja a magyar tőkekamat- és járadékadó-törveny, az 1875 : XII. t.-c. Adóalany az, aki itt lakik. Minden a külföldről folyó életjáradék, özvegyi ellátásból, vagy rokonsági évjáradékból, úgyszintén kölcsönadott tőkékből élvezett jövedelmet megadóztat. E törvényt kiegészíti az 1883 : VII. t.-c, a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelmek megadóztatásától, amennyiben az ezeknél elhelyezett tőkék kamatai után az adóösszegeket az illető intézet fizeti. Ugyanez a törvény megadóztatja a külföldi részvényekből eredő jövedelmet is, de adózatlanul hagyja a külföldieknél elhelyezett közkölcsönök szelvényjövedelmét. A másik csoport az osztrák 1896. évi járadékadó, mellyel azonos alapokon áll az 1909 : VII. t.-c. Ez a törvény mellőzd az 1875 : XXII. t.-c.-nek azt a megszorító feltételét, hogy tőkekamat- és járadékadó alanya csak az országnak lakosa lehet, ezzel szemben megállapítja, legyen az az ország lakosa, vagy külföldi s ezenkívül az országban lakóknak a külföldről folyó jövedelme is rendszerint adó tárgya. Előbbi elv a területen nyugvó adóztatásnak, utóbbi pedig az állandó itt tartózkodás természetéből folyó közteherviselésnek folyománya. E szabály alól a területen-kívüliség elvétől eltekintve az a kivétel, hogy viszonosság esetén a külföldről folyó jövedelem adómentes, hogyha az adóköteles igazolja, hogy jövedelme külföldön hasonló adó alá tartozik. (1909 : VII. t.-c. 6. §.) Természetes, hogy ez a törvény is adó alá vonja az 1. §. 5. pontjában a külföldi részvényekből, kötvényekből és más egyéb külföldi értékpapírokból származó kamatokat vagy osztalékokat. A román adótörvények az úgynevezett g.-cédula szerint adó alá vonják úgy az osztalékokat és kamatokat, melyeket román közhatóság, vagy pedig társaságok, szövetkezetek által kibocsátott kötvények után élvez az adókötelezett, mint a külföldön elhelyezett mindennemű tőkék, értékpapírok jövedelmét. Megadóztatja ezenkívül a belföldön elhelyezett jelzálogos és egyéb kölcsönöket, s a bankoknál levő betéteket. Egyedüli kivétel a pénzintézetek által elhelyezett tőkék kamatjövedelme, ha azokat a jövedelmeket a vállalati adónál már megadóztatták. Maguknál a lombard és jelzálogos kölcsönöknél azonban a 15%-os adót a kölcsönvevőnek kell lerónia, de azt a kölcsönadóval szemben levonhatja. Az adó behajtása eléggé körülményes, mert részben a hitelezőtől, részben az adóstól hajtják be, részben pedig köteles annak behajtásáról az gondoskodni, aki a szelvényt beváltja, esetleg azt beváltás végett külföldre továbbítja. Ebbe a fölöttébb zavaros anyagba eléggé nehéz megfelelő egységes elveket beállítani. Az kétségtelen, hogy az 1908 : XIV. t.-c. 19. §-ában lefektetett azt az elvet, hogy az egyik államban székhellyel bíró és nyilvános számadásra kötelezett vállalatot nem lehet megadóztatni a másik állam területén elhehezett tőkéje után, elvileg fenn kell tartani. Ezen az elvein nem szabad rést ütnünk, ha csak az utódállamok nyilvános számadásra kötelezette vállalatai mozgási szabadságát „nem akarják lehetetlenné tenni. Meg kell adnunk ezt a jogot az iparűzésből s kereskedésből folyólag egyes magánosok által hitelezett tőkének is s ha például a kereskedelmi életből eredő váltó- vagy könyvkövetelésről van szó, az ebből eredő kamat nem vonható külön adó alá. 186 6. sz.