Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 5. szám - A külföldön üzletteleppel bíró részvénytársaságok váltsága
Joggyakorlat. sé^e alól közérdekből általános intézkedéssel mentesíti s felkéri a m. kir. pénzügyminisztériumot, hogy a fent körülírt esetben a vagyonváltságmentességet esetről-esetre saját hatáskörében állapítsa meg. (Országos Pénzügyi Tanács 1921. október 6. — J. X/12.) Betétváltság. 1921: XV. t.-c. 2. §. c) p. 62. Részvények vásárlására a pénzintézetnek adott megbízás accreditivnek nem tekinthető. Indokok: A vagyonváltságról szóló I. törvény 2. §-ának c) pontja szerint azok a betétek, folyószámlakövetelések és letétek, amelyeket 1920. évi december hó 19-ike előtt a pénzintézethez érkezett és ennek részéről ugyancsak 1920. évi december hó 19-ike előtt írásban kifejezetten elfogadott megbízás (u. n. akkreditív) folytán harmadik személynek kell kifizetni, vagy amelyek ilyen kifizetések fedezésére le vannak kötve, mentesek a vagyonváltság alól. Ebből nyilvánvaló, hogy itt a tulajdonosnak oly intézkedése , értendő, amelynél fogva az abban jelzett öszszeg már nem tekinthető az ő vagyonának. Értékpapíroknak a megbízó részére leendő vásárlására adott megbízás és az ennek folytán csupán előirányzott összeg azonban nem eshetik e meghatározás alá. (Közig, bíróság 4.579/921. sz.) Betétváltság. 1921 :XV. t.-c. 3. §. 63. A betét váltságmentességét azon a címen, hogy az valamely később esedékes tartozás fedezésére fog szolgálni, megállapítani nem lehet. indokok: A panaszos pénzintézet öt, nála elhelyezett takarékbetétnek a vagyonváltság alól való mentesítését azon a címen igényli, mert ezek a betétek később esedékes tartozások fedezésére szolgáltak. A panasznak nem lehetett helyet adni, mert a vagyonváltságról szóló I. törvény 2. §-a ezen a címen mentességet nem biztosít. Megjegyzi a bíróság, hogy a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 6. §-ának a panaszban idézett rendelkezéseiből sem következik az igény jogossága, mert ez a rendelkezés csak azt tartalmazza, hogy a törvény első fejezetében vagyonváltság alá vont három különböző vagyonnemnél a számláknak 1920. évi december hó 19-én mutatkozó egyenlegei szolgálnak a váltság alapjául és ezeket az egyenlegeket a tartozások figyelembevétele céljából egyesíteni is kell; de természetes, hogy ez az egyesítés csak a törvény 3. §-ának második bekezdésében megállapított módon történhetik. Ilyképen a betétszámla követelő egyenlege a folyószámla tartozási egyenlegével össze nem számítható. (Közig, bíróság 498. 1922. sz.) Részvényváltság. 1921: XV. t.-c. 17. S64. A részvényváltságkötelezettség szempontjából az 1921. évi március hó l-l állapot az irányadó. Indokok: A panaszos népbank a vagyonváltságról szóló I. törvény 23. §-ának kilencedik bekezdésén alapuló váltságmentességet vitat azon a címen, hogy' mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja, az 1898 : XXIII. törvénycikk 47. §-a értelmében mentes a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója és ennek folyományaképen az üzletrészek vagyonváltsága alól is. A panasz alaptalan. Ugyanis a váltságkötelezettség szempontjából a törvény 16. §-ának rendelkezése szerint az 1921. évi március hó 1-én fennállott jogállapotot kell irányadónak tekinteni és azt kell vizsgálni, vájjon a panaszos ebben az időpontban a társulati adó alól való mentességet igényelheti-e, vagy sem? A panaszos népbank az Országos Központi Hitelszövetkezetbe való belépést közgyülésileg 1921. évi március hó 6-án mondotta ki, az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatóságának tagfelvevő határozata pedig — amelyet jogalapító ténynek kell tekinteni — az 1898 : XXIII. t.cikk 52. §-ának rendelkezéséhez képest csak az ezt követő időpontban volt meghozható. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909 : VIII. törvénycikk 10. §-a értelmében a panaszos népbank annak a hónapnak végéig marad ennek az adónak alanya, amely hónapban a tagfelvevő igazgatósági határozat kelt és a panaszos népbank adófizetési kötelezettsége ezzel megszűnt. 5. sz. 169