Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - A vagyonváltságról szóló I. törvény végrehajtása a gyakorlatban

Dr. Kflpu Sándor: A vagyonvúltsrígról szóló I. törvény végrehajtása. nosának egy rendszerint keresztnévként használt név a vezetékneve és ezt igazolja, akkor azt nem lehet jeligés betétnek tekinteni. Előfordulnak oly követelések is, melyek keresztnév nélkül oly vezetéknéven vannak elhelyezve, hogy az más megjelölést is jelenthet, pl. foglalkozást (Szabó, Kovács), vagy pl. illetőséget (Keresztúri). Ezeket a követeléseket a kivetés során jeligéseknek tekintettük, hacsak be nem igazoltatott azon tényállás, hogy az a követelések tulajdonosainak vezetékneve. 3. A 10.598/1920. M. E. sz. zárolási rendelet 2. §-a alapján a pénzintézet (bankcég) a lakóhely szerint vélelmezheti a betét, folyószámlakövetelés s letét tulajdonosainak honosságát. A pénzintézetek — amennyiben külföldi honosságot, illetve elszakított területi illetőséget vélelmeztek — a zárolást nem eszközölték. A törvény 2. §-ának i) pontja azonban csak azon külföldi állampolgároknak, megszállott területi illetőségüeknek betéteit, folyószámlaköveteléseit és letétéit mentesiti a váltság alól, akik állandóan Magyarországon nem laknak, vagy legalább egy évig egyfolytában, vagy jövedelemszerzés céljából huzamosan itt nem tartózkodnak. Azt a körülményt, hogy a pénzintézet a zárolási rendelet értelmében csak a külföldi honosságot, illetve megszállott területi illetőséget vélte irányadóul és nem vizsgálta az egy évig egyfolytában vagy jövedelemszerzés céljából huzamosan való itt tartózkodást, s így a zárolást nem eszközölte, a vagyonváltság kivetésénél figyelembe venni nem lehetett. Az ily módon kivetett vagyonváltságot legfeljebb peres úton hajthatja be a pénzintézet az ügyféltől, ha utólag zárolható követelése nincsen. 4. A végrehajtási utasítás 1. §-a értelmében az évtársulati hitelszövetkezetek tagjainak törzsbetét befizetéseit folyószámlaköveteléseknek kell tekinteni és mint folyószámlakövetelésekre a vagyonváltságot ki kell vetni. Viszont az évtársulati hitelszövetkezeteket a vagyonváltságmentes szövetkezetek között nem sorolja fel sem a törvény 23. §-ának 9-ik bekezdése, sem a végrehajtási utasítás 49. §-a. Az évtársulati hitelszövetkezetek így a vagyonváltságot kétszeresen rónák le: a folycszámlaköveteléseknek tekintett törzsbetétek után és mint szövetkezet a befizetett üzletrésztőke és amennyiben a mérlegszerű tartalékok összege a befizetett üzletrésztőke összegét meghaladná, a mérlegszerű tartalékok után is. Igaz ugyan, hogy személyenkint a folyószámlaköveteléseknek tekintett törzsbetétek legtöbbje váltságmentes, mert 1.000 K-t meg nem halad, de azért elvétve akad 1.000 K-t meghaladó törzsbetét is: voltaképpen tehát csak az 1.000 K-t meghaladó törzsbetéteknél áll fenn a kétszeres váltságolás. A kétszeres váltságolás elkerülése végett tehát inkább az egyes, személyenkinti törzsbetéteket nem kellene folyószámlaköveteléseknek tekinteni és nem kellene megváltságolni, illetőleg az ezekre már kivetett váltságot törölni kellene és mint szövetkezetet kellene megváltságolni. 5. A törvény 17. §-ának utolsó bekezdése értelmében, ha a részvénytársaság vagyonváltságát a határozat kézbesítését követő hó l-től számított egy hónap alatt készpénzben teljesen befizeti, jogosult a mérlegszerű vagyontételek értékét legfeljebb a váltságösszeg mértékéig és semmiesetre sem a vagyontételeknek az 1920. évi december hó 20-iki forgalmi értékén felül adómentesen felértékelni. A törvény 19. §-a elrendeli, hogy amennyiben a részvénytársaság sem a készpénzbeni lerovás módjára, sem a váltságrészvények beszolgáltatására vonatkozó kötelezettségének a törvényes határidőn belül nem tesz eleget, úgy vagyonváltsága a váltságköteles vagyonának 15%-a helyett 25%-ában állapítandó meg, mely a határozat kézbesítéstéől számított 15 nap alatt fizetendő be1. Az ily részvénytársaság bár a terhére kirótt vagyonváltságot egyszerre teljes összegében kifizeti, a mérlegszerű vagyontételek értékét adómentesen nem értékelheti fel, mert a kirótt vagyonváltágot egyszerre, teljes összegében nem önszántából fizeti be, hanem büntetéskép kell 3—4. sz. 99