Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - A részvényváltság a mérlegben

Ryán: Megjöttél, Nagyuram! Mert ez a Chessée úr, aki jobb ügyhöz méltó érdeklődéssel vizsgálgatja ia mi szegényes és szomorú költségvetésünket és annak kócos taitalmából a jóvátétel' számlájára akarna néhány aranymilliárdot biztosítani, ez a Chessée úr az öcsényi állomáson kinézvén a vasúti kocsi ablakán, gyönyörködve legeltette savós szemeit egy kisgazdamenyecske lakktopánkáján, hatszázkoronás selyemharisnyáján és kacagó szájából kivillanó aranyfogain; vándorútjából pedig visszaérkezve szeretett fővárosunkba, kétségtelenül kapzsi örömmel szívta magába a zsúfolt esti és éjjeli mulatók fényűzési adóval terhelt, de ránézve minden jóval biztató parfümillatát. Ez előtt az úr előtt nem ismeretlenek az előkelő szalonok reprezentatív drágaságai, nem ismeretlenek a tiszteletükre rendezett lakomák szédületes költségei, nem ismeretlenek a hivalkodó prémek, a bársonyos autók, az éjszakai kártyaharcok, nem ismeretlenek a kirakatok csábító tobzódásai, melyek sokszorosan megszégyenítik a boldog békeévek minden luxusát. Egy jóakaratú apa bizonyára gondterhesen csóválná meg a fejét ezeknek a dolgoknak láttára. Ez a győztes francia pedig a maga rosszindulattal köszörült szemüvegén nézvén a mi életünket, magának a Megváltónak sem fogja elhinni azt, hogy ebben az országban össze ne lehetne szedni azt a néhány milliárdot és azt a pár ezer szarvasmarhát. A tobzódás — ezután a „most már úgyis mindegy" kezdetű shimmy akkordjai és felemelt fényűzési adó mellett — folyik tovább. Ne gondold Uram, hogy azt a marhákat követelő kis levélke, vagy Chessée úr szigorú szeme egy percre is megakaszthatná. Olyan erkölcstelen őrület lett itt úrrá, amely még akkor sem fog magához térni, ha rabszíjjra fűzik — a másikat. Én Uram, nem értek a politikához. Amint a pénzügyminiszterségedet nézem, úgy látom, Te sem. Azért Előtted el merem mondani, hogy ezt a tobzcdó őrületet adókkal korlátozni nem lehet és az országnak mi haszna sincs abból, ha a fényt űzőktől pár millió obulust bekasszál, mert maga a féjryüzés az, ami az országot tönkretette és az általa okozott veszteséget sok-sok millió fényűzési adó sem pótolhatja. Magát a fényűzést kell tehát megszüntetni, lehetetlenné ienni. A prémeknek, ékszereknek, illatszereknek nemcsak a behozatalát, de hordását és használatát el kell tiltani. Meg kell értetni az országgal, hogy addig, amíg itt a fényűzési adóból egy fillér bevétele van a kincstárnak, addig Chessée úr mindig vizsgálni és követelni fog; de ha piperék nélkül, a magunk csonka szegénységében állunk a világ előtt, el kell hinniök azt, amit szerencsétlenségünkre mi elhittünk és amit szerencsétlenségünkre ők nem hittek el. És amilyen bizonyos az, hogy nekik nem fáj ennek a kerékbetört országnak csonkasága és koldússága addig, amíg itt a parfümnek és Hobélikörnek, a lakknak és az angol posztónak, a lyoni selyemnek és a csillogó brilliánsnak ilyen őrült keleté van: éppen olyan bizonyos az, hogy ennek a piacnak lemeradása nagybecsű figyelmüket egyszerre felébresztené és intézkedések történnének 94 3—4. sz.