Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - A részvényváltság a mérlegben

Dr. Újlaki József: A részvény váltság a mérlegben. V A részvényváltság a mérlegben.*) Irta: dr. Ujíaki József ügyvéd. Röviddel azután, hogy elhangzott Hegedűs Lóránt legelső parlamenti beszéde, amelyben a különböző váltságtipusokat körvonalazta, 1921. évi január hó 19-én az egyik napilapban megjelent cikkcinben felvetettem a részvényváltság mérlegszerű fedezetének kérdését, amely azután széleskörű hírlapi megvitatás tárgyát képezte. Kiinduló pontom az volt, hogy akár részvényekkel fizessen valamely vállalat, akár készpénzben, a mérleg mindkét esetben megterheltetik, részvénybeszolgáltartás esetén a névérték, készpénzbeli fizetés esetében pedig azt esetleg többszörösen meghaladó összeg erejéig. A tételek mérlegszerű fedezéséről gondoskodni kell, mert különben a zárszámadás passzív lesz. Váltságrészvények kibocsátása esetén, ha megadóztatott tartalékok nincsenek, vagy egyáltalában nem léteznek tartalékok, a mutatkozó hiány fedezése végett az alaptőkét kell leszállítani. Készpénzbeli fizetés esetén azonban így nem lehet segíteni, hanem meg kell engedni a latens tartalékok adómentes felhasználását. A vagyonváltságról szóló I. törvény 2. fejezete a részvényekkel való teljesítés esetére majdnem teljesen magáévá tette gondolataimat, a latens tartalékok adómentes felhasználását azonban csak arra az esetre engedte meg, ha a vállalat vagyonváltságát a kivető határozat kézbesítését követő hónap folyamán készpjénzben teljesen befizeti. (17. §. utolsó bekezdés.) A vagyonváltsági I. törvény második fejezete ma legnagyobbrészt végre van hajtva. A legtöbb részvénytársaság vagyonváltsága ki van vetve és igen sok vállalat élt azzal a joggal, hogy a váltságot egy összegben fizette be. Most azután az 1921. évi mérleg készítésénél felmerülnek a legkülönbözőbb kérdések, amelyeket az élet és a gyakorlat felszínre dob. Ezeknek megbeszélése végett mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy maga a törvény csak annyit mond ugyan, hogy az egyszerre fizető vállalat a mérlegtételek értékét legfeljebb a váltságösszeg mértékéig és semmiesetre sem a vagyontételeknek 1920. december 20-i forgalmi értékén felül adómentesen felértékelheti, de viszont a végrehajtási utasítás ezt a rendelkezést igen helyesen úgy értelmezi, *) Az Ügyvédek Lapja folyó évi 6. számából. 3—4. sz. S5