Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Személyi adók áthárítása

Személyi adók áthárítása. den köztelierért felelnek, anélkül azonban, hogy a közteher adójogi értelemben ingatlant terhelőnek volna minősíthető. Minthogy pedig a szerződést királyi- közjegyző előtt, mind a két szerződő fél jogi képviselőinek jelenlétében kötötték és minthogy az idézett pont éppen az adók viselése tekintetében kíván rendelkezni, fel kell tenni, hogy a szerződés megkötésénél használt kifejezéseket abban az értelemben használták, amilyen értelemben azok a jogéletben rendesen használtatni szoktak. Azon a jogcímen tehát, hogy a jövedelem- és a vagyonadó, mint az ingatlant terhelő új. adó esnék az alperes terhére, a keresetnek helyet adni nem lehetett. De nem találta helytállónak a bíróság azt a kereseti állítást sem,hogy a jövedelem- és vagyonadó a bérleti szerződéssel szabályozott jogviszonnyal kapcsolatos alapon kivetett új adó. Ilyen ^adónak a választott bíróság meggyőződése szerint csak az olyan adót lehet minősíteni, amelyet a bérbeadó azért tartozik fizetni, mert a bérleti szerződést megkötötte.. A jövedelemadó azonban nem ilyen. Felpereseknek házuk van. A ház Budapesten házbéradó alá esvén, akár bérbe van adva, akár nincs, annak bérjövedelmét, illetve bérértékét meg kell állapítani és a bérjövedelem vagy bérérték feltétlenül jövedelemadó alá esik. A felszerelésért fizetett ber, valamint az üzlet eladásáért fizetett vételár, amennyiben jogerősen megállapíttatnék, hogy az járadékadó alá eső jövedelem, csak a szerződés alapján folyik ugyan a felperesek kezéhez, azonban ez a bér és járadék a szálloda, vendéglői és kávéházi iparból származó jövedelmet pótolja, amelyet a felperesek abban az esetben szereznének, ha a kérdéses ipart nem bérbeadás útján, hanem a saját kezelésükben hasznosítanák.Ez a jövedelem pedig szintén jövedelemadó alá esnék. A felperesnek jövedelemadókötelezettségét tehát nem az a körülmény idézte elő, hogy a felperesek ezt a bérleti szerződést megkötötték, hanem ez csupán arra van befolyással, hogy ennek az adónak a mértékét miképen állapítsák meg. A bérleti szerződés tehát befolyással lehet az adó összegére, azonban a jövedelem, és vagyonadó nem tekinthető a szerződéssel szabályozott jogviszonnyal kapcsolatos alapon kivetett új adónak. Minthogy a szerződés rendelkezései alapján nem lehet megállapítani azt, hogy az alperesek a jövedelemadót és az annak sorsában minden tekintetben osztozó vagyonadót magukra vállalták volna, a választott bíróság a keresetet elutasítandónak találta, még azért is, mert ez a döntés felel meg az adójogi elveknek is. Nem. bocsátkozva bele abba az elméleti kérdésbe, vájjon a személyi és hozadéki adók miben különböznek egymástól, éppen a jövedelemadóra vonatkozó parlamenti tárgyalásokból és jelentésekből világosan kifejezést nyert a törvényhozónak az az akarata, hogy a jövedelem- és vagyonadót mindenkor a jövedelmet húzó és a vagyonnal biró adózó fizesse. Bár a magyar törvény kifejezetten nem tiltja ezeknek az adóknak áthárítását, amint azt pl. a porosz jövedelemadótörvény teszi, mégis a törvényhozó határozott akarata az volt, hogy az át ne háríttassék. Olyan esetben tehát, ahol a felek akarata a leghatározottabban nem nyilvánul meg az áthárítás kérdé, sekben, ott burkolt rendelkezéseknek olyan módon való magyarázat:;, amely az áthárításra vezetne, nem felelne meg az igazságos adóztatás •elveinek.' 46 2. SZ>