Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket?

Dr. Till Károly: Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket? /Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket? Irta: dr. Till Károly zalaegerszegi p.-ü. titkár. Már a multban ama komoly aggodalmamnak adtam kifejezést, hogy a jövedelem-, vagyon-, hadinyereségadónak az 1920 : XXIII. t.-c.-ben kontemplált fórumok útján való megállapítása az amúgy is tekintélyes restanciád ban leledző p.-ü. hatóságokat és bíróságot újabb és újabb zátonyra fogja juttatni, végül pedig az egész kivetési eljárást elkerülhetetlen örvény fenyegeti elnyeléssel. Ezen különös jóstehetséget nem igénylő jövendölést — sajnos — teljesedésbe látom menni s ha beteljesedik, még lesz alkalmam reámutatni, hogy a jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadónál a fórumoknak szaporítása mennyi meddő munkát okozott. Most ez nem tartozik a tulajdonképeni tárgyra, csak azzal vonatkozásban állván, bocsátottam a fentieket előre. Okulva azonban a múlton és jelenen, megpróbálok újabb próféciákba bocsátkozni az ezután behozandó adónemek kivetését, így különösen a vagyondézsma kivetését illetőleg. Lássék bármily különösnek és merésznek, kimondom a szót s azt javasolom, hogyha behozzák a vagyondézsmát, tanácsos a közig, bíróságot, mint végső fórumot elhagyni s az adót panasz kizárásával, vagy a panaszeseteinek a lehető legminimálisabbra való korlátozásával egy fokon vég-— érvényesen elintézni. A javaslat az adórendszerünkben új, elismerem azt is, hogy az egészséges jogérzéket, amely a jogorvoslatoknak teret kíván, sérti, de a helyzet kényszerítő hatása alatt — mint szükséges rossz (a nagyobb rossznak elkerülése végett) — nézetem szerint nem lehetetlen expediens, sőt megvannak a maga elvitathatatlan előnyei. Az eszme a jogélet más terén különben nem is új. Nézzük az igazságszolgáltatást. 1919-ben a kir. törvényszékek, mint első és utolsó íorum, a kommunista bűnügyekben az élet és halál uraivá tétettek. Az I. fokú ítélet jogerősen hozatott. Van-e az ,.élet"-nél az emberre nézve nagyobb érték?. Megállapíthatjuk, hogy nincs! Már most, ha megnyugodtunk abban, hogy egy megállapított számú tagból álló bíróság az ember legnagyobb értéke — az „élet" — felett végérvényesen határozhatott, nem találok semmi lehetetlent abban, hogy az „élet"-nél kisebb értékek felett a helyi viszonyokkal mindenben tájékozott juri végérvényesen ítélkezhessen. A közigazgatást bírósággal szemben ez annál is inkább megengedhetőnek látszik, mert a közig, bírósághoz intézett panaszesetek többségében nem is az anyagi vagy alaki jogszabály megsértése címén élnek a felek jogorvoslattal, hanem a helyi viszonyokkal ismerős bizottság legkompetensebb becslésének s megállapításainak mérséklése céljából próbálnak szerencsét. Ilyen eseteknek pedig a legfelsőbb közigazgatási bíróság elől való. elzárása egészen természetes, sőt egyenesen kívánatos — hiányozván á panaszokból a jogi elem, amely a bíróságok előtti eljárásnak logice indokát és feltételét kell, hogy képezze. Joggyakorlatunk csak ott fog tehát sántítani, ahol jogszabály sérelme miatt éltek volna a felek panasszal, de az elől elzárattak. Már most az a kérdés, hogy érdemes-e a jogorvoslat szabadsága elvének puszta fentartása kedvéért a közigazgatási bíróságot s azzal együtt — a panaszjoggal egybekötött felvilágosító jelentések, felterjesztések s az iratok kiegészítésével járó töméntelen munkahalmaznál fogva — az egész pénzügyi adminisztrációt működésében végérvényesen zátonyra juttatni? A mellett, -- hogy úgy a hatósági, mint a magánpanaszok száma a képzelhető legtöbb lesz — szól: 1-ször: hogy az adóalanyok száma a vagyondézsmánál igen nagy lesz; 2-szor, hogy a kockán forgó vagyon2. sz. 47