Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Önkormányzati adóközösségek Németországban

Joggyakorlat. t. Indokok:- A kiszabási és tárgyalási iratokból megállapított tényállás szerbit a panaszos részvénytársaság 5,000.000 korona alaptökével alakult meg s e célra 12.500 darab 400—400 korona bemutatóra szóló részvényt bocsátott ki. Ezt s a részvénytársaságnak a budapesti kir.'kereskedelmi és váltótörvényszék 78.477/912. számú végzésével való cégjegyzékbe bevezetését a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnál 1912. évi július hó 4-én Ask. 18.789. tétel alatt bejelentette s egyúttal arra való tekintettel, hogy az alapszabályok 8. §-a értelmében egyelőre csak a részvények 30%-a fizettetett be s így az összes részvények névértéke után járó 31.250 korona bélyegilletékből is csak 30%, t. i. 9375 korona volt esedékes, ezt az összeget egyidejűleg befizette. A részvénytőkérc való további befizetések időpontját és módozatait az alapszabályok 9. S-a értelmében az igazgatóság lévén jogosítva megállapítani, a részvénytársaság 1917. évi június hó 18-án Ask. 15070. tétel alatt elkönyvelt jelentésében bejelentette az illetékkiszabási hivatalnál, hogy az alaptőkéből még hátralékos 70% (3,500.000 korona) fizetésének bekivánása az 1917. évi június hó 5-én tartott igazgatósági ülésen határoztatott el. minélfogva jelentette, hogy (az 1912. évben érvényes bélyegfokozat szerint) a fentiek értelmében számított 31.250 korona összilleték további 70%-ának megfelelő 21.875 korona illetéket egyidejűleg befizette a m. kir. állampénztárba. % A központi díj- és illetékkiszabási hivatal azonban a kérdéses 70% részvénytőkebefizetés után lerovandó III. fokozatú illetéket az 1916 : XXVII. t.-c. szerint 1916. évi december hó 1-vel életbeléptetett felemelt mérvű új bélyegfokozat alkalmazásával 35.000 koronában írta elő a panaszos terhére. Ezt a fél felebbezése dacára a pénzügyigazgatóság is helybenhagyta, hivatkozással az 1916. évi XXVII. t.-c. életbeléptetése tárgyában kiadott 1916. évi 135.800. számú pénzügyminiszteri rendelet 2. pontjában és a törvény 12. §-ában foglaltakra. A kellő időben beadott panaszirat szerint az ügyfél jogosulatlannak találja az új törvény 1. §-a szerinti magasabb értékű bélyegilleték-fokozatnak a jelen esetben való alkalmazását. Ez a panasz alapos, mert: 1. panaszos részvénytársaság a fentiekből kitetszőleg még az 1912. évben megalakult s összes részvényeit már akkor kibocsátotta, ebből következik, hogy 2. az illeték tárgyát képező társasági szerződés is még 1912. év folyamán, vagyis az 1916 : XXVII. t.-cikknek az 1916. évi december hó 1-én történt életbelépte előtt létrejött; 3. ebből kifolyólag, minthogy a részvények után az 1869 : XVI. t.-c. 7. és 8. §-ai szerint járó illeték nem a részvénypapirnak, mint okiratnak, hanem a társasági szerződésnek az illetéke; a szóban forgó társasági szerződés után járó illetékhez a kir. kincstár joga, a bélyeg- és illetékszabályok 16. §-a értelmében, az okirat (a társasági szerződés) kiállításakor, tehát még az 1912. év. folyamán nyilt meg s ezen nem változtat az a körülmény, hogy az 1869 : XVI. t.-c. 9. §-ban foglalt kivételes jogszabály folytán az illeték egy részének esedékessége csak az 1916 : XXVII. t.-c. életbelépte után következett be, mert az illeték esedékessége és az az időpont, midőn a' kincstár joga az illetékre beáll, egymástól jogi tartalom tekintetében is különbözik s éppen ezért külön jogszabályokkal eltérő módon van megállapítva; 4. az 1916 : XXVII. t.-c. 2. §-a értelmében az 1. §-ban megállapított új bélyegilletékfokozatokat csak abban az esetben lehet és kell alkalmazni, midőn a kincstár joga az illetékre e törvény életbelépte után nyilt meg, amely eset a fentiekből kitetszőleg ezúttal nem forog fenn. (Közig, bíróság 756/921. sz.) II. Indokok: A kamatfizetés tekintetében a panasznak a pénzügyigazgatóság által felhozott vonatkozó okokra tekintettel nem volt hely adható. Az összeg tekintetében a panasznak a rendelkező rész értelmében helyet adni kellett, mert a kir, pénzügyigazgatóság is elismeri ama jogi álláspont helyes voltát, mely szerint részvénykibocsátási illeték csak a tőkefelemelés után jár, az az eljárás azonban, hogy először az egész új alaptőke után rótta ki az illetéket az 1916. évi 27. törvényben megállapított 8-9. SZ. 303