Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Önkormányzati adóközösségek Németországban

Joggyakorlat. lyen ,a witkoviczi bányára nézve is a fentiek szerint fennáll, de egyébként is csak magát a részesedési jogról szóló okiratot érinti, — mely külön részvények létezését panaszos nem is állítja — de az ily bányarészvény sem veszi fel a kereskedelmi törvény szerinti részvénytársaságok részvényeinek azt a jogi természetét, mely szerint a jog maga a részvényben okjektiválva és realizálva van. Erre mutat az a körülmény is, hogy a bányarészvények tulajdonosairól szóló feljegyzések a bányahatóságnál, tehát közhatóságnál vezettetnek, éppen úgy, mint a telekkönyvi bejegyzések. A panasznak tehát az adók jogosságának kérdésében alapja nincs. (Közig, bíróság 25.501/918. sz.) Jövedelemadó. 1909 :X. 10 §. 63. Tökebefektetési célzattal megvett értékpapíron az eladás alkalmával elért nyereség nem esik jövedelemadó alá. indokok: A védiratbeli ama kérelemnek, hogy a panasz elkésés okából visszautasíttassék, helyet adni nem lehetett, mer a bizottság előadójának a felszólamlási bizottság határozatát 1917. évi november hó 26. napján kézbesítették és a panasz, az iktató jelzése szerint, 1917. évi december hó 2. napján, tehát kellő időben adatott be, minélfogva a panaszirat későbbi, téves keltezését csakis tollhibának lehetett tekinteni. Az adózó bankigazgató és több részvénytársaság igazgatóságának tagja. A bizottság előadójának panasza szerint az adózó az 1914—1916. években értékpapiros-állományából a gyengéken túladott, a meglevő jókat szaporította, azonkívül egy csomó kiváló értékű és keresett papirost vásárolt. A bizottság előadójának jogi álláspontja szerint az adózó ilykép tőzsdei játékból az 1916. évben 857.450 K nyereségre tett szert, amely jövedelmet az 1917. évi jövedelemadóalapba és az 1916. évi iadinyereségadóalapba fel kell venni. Az adózó vádiratában beismeri, hogy értékpapírjai egy részét eladta és másokat vett, de tagadja, hogy a tőzsdén játszott és vagyonának értékemelkedésénél kérte figyelembe venni, hogy neki mint vezérigazgatónak évi jövedelme az J 1914—1910. években olyan nagy volt, j hogy azt soha sem költötte el, hanem I jövedelmének túlnyomó részével vagyonát gyarapította. A vagyontárj gyak (értékpapírok) adásvételéből származó nyereség az 1909 : X. t.-c. 10. §. második bekezdése értelmében csak hozadékában kerül jövedelemadó alá, kivéve, ha az ilyen foglalkozás az általános kereseti adóról s^óló törvény szerint adótárgy (miről a i mostani esetben szó nincs), vagy továbbá, ha a vagyontárgyak adásvétele nyerészkedés céljából történik. A törvény szövegében maga különbözteti meg a „nyereséget" a „nyerészkedéstől", fia valaki kereskedelmi értékpapírt vesz, azt bizonyára azzal a szándékkal teszi, hogy az értékpapír az idők folyamán értékében emelkedik, amely remény alapos is, mert minden józanul vezetett kereskedelmi vállalat jövedelme idővel nagyobbodik, tehát a részvények belső értéke is emelkedik. Az értékpapírnál ilykép előálló vagyonszaporulatot azonban a törvény nem tekinti jövedelemnek, mert kifejezetten csak a vagyonszaporulat hozadékát kívánja az adóalapba felvétetni. Más a nyerészkedés szándéka. Ennél az értékpapír vevője nem az értékpapírt és vele együtt az idővel mutatkozó értékemelkedést akarja megszerezni, hanem tisztán az értékpapír megtartásának szándéka nélkül csak a nyereséget tartja szem előtt. Ezért mondja helyesen az 19Í6. évi 127.000. számú utasítás 10 §-a, támaszkodva a fent felhívott törvényhely második kivételére, hogy a tőzsdejátékból származó bevétel jövedelemadó alá esik. Aki tehát a tőzsdén játszik, tekintettel a felhívott törvényhely ama további megszorítására: „mely esetben a nyereség mellett a netáni veszteség is figyelembe veendő", ha a naptári évben az összes tőzsdei ügyleteket számba véve, játéka nyereséggel zárul, ezt a nyereséget a jövedelemadó alapjába köteles bevallani, mert ez a bevétel jövedelemadó alá esik. Az eldöntendő kérdés tehát tisztán csak az, hogy az adózó játszott-e a tőzsdén. Tőzsdei (különbözeti) ügyletekről tulajdonképeni értelemben azonban csak akkor lehet szó, ha a felek a bár külsőleg vételként megkötött ügyletnél a tényleges szállítást közös akarattal már eleve kizárták, úgy, hogy a szerződés tárgya 8—9. sz. 295