Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 8-9. szám - Önkormányzati adóközösségek Németországban
Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT F ••• l Egyenes adók. Tökekamat és láradékadó. 1875: XXII. :•<. §. 7. \>. 61. Nyugdíjintézet kamatjövedelme tökekamatadó alá esik. Indokok: Az alapszabályban megnevezett húsz tiszavölgyi ármentesítő társulat alkalmazottjai és ezek özvegyei és árvái érdekében az 1909. évben közös nyugdíjintézetet alakított. Az alapszabályok 47. §-a értelmében a közös nyugdíjintézet keretébe lépett társulatok mindegyike a nála alkalmazott tisztviselők, altisztek és szolgák beszámítható egy évi rendes fizetésének megfelelő összeggel járul a közös nyugdíjintézet pénztárához. Ezen összeg esetleg tíz évi egyenlő részletekben törleszthető, de a hátralékos tőke utáni 4%-os kamat fizetési kötelezettség mellett. Nem vitás, hogy a kivetett tőkekamat- és járadékadó, a panaszló által az 1912— 1916. években kapott kamat összegének szám szerint megfelel. Panaszló azt vitatja, hogy a kapott kamatöszszeg az 1875 : XXII. t.-c. 3. §. 7. pontja értelmében a tőkekamat- és járadékadó alól mentes. A panasz nem alapos, mert a panaszló olyan közintézetnek (kórházak, árva- és szegényápoló intézetek, segélyegyletek, tébolydák, lelencházak, vakok és siketnémák intézetei, kisdedóvodák), mint aminőt a törvény szem előtt tart, nem tekinthető és egyáltalában nem tekinthető jótékonysági intézetnek, mert a nyugdíjazás erkölcsi szempontból tekintve, az ilyen társulatok kötelességében is áll. (Közig, bíróság 11.289. 1918. sz.) Jövedelemadó. ifl09: X. t. §. 4. p. 62. Külföldön lakó külföldi állampolgárnak hazai bányarészesedése adóköteles. Indokok: Az 1909 : X. t.-c. 1. §-a 5. pontjának az 1914:XLVI. t.-c. 2. S-ámik és az 1916: XXVI. t.-c. 2. §-ának kétségtelen értelme az, amit különben a 127.0O0/916. sz. pénzügyminiszteri rendelet 3. §-a kifejezetten ki is mond, hogy: a b.ányatársulatok. mint ilyenek, jövedelemadót nem fizetnek, hanem ezt az adót a bányatársulatok tagjai fizetik részeik arányában, minélfogva ez a jövedelem egyéb jövedelmeikhez számítandó. Ugyanez áll a vagyon- és hadinyereségadóra nézve is. A kérdés tehát csakis az, hogy a bányarészesedésből való jövedelem ingó vagy ingatlan vagyonból származó jövedelemnek tekintendő-e, vagyis hogy panaszossal szemben miként alkalmazandó az 1909 : X. t.-c. 1. §-ának 4. pontja, mert hogy a bányajövedelem az általános kereseti adó tárgyát képező haszonhajtó foglalkozásnak tekintessék, az az 1875 : XXIX. t.-c. 2. §-a és a bányaadóról szóló 1875 : XXVII. t.-c. kizárja. A kereskedelmi törvény 259. §-ának b. pontja szerint ugyan a bányaipar üzletei — amennyiben iparszerűleg folytattatnak és a kisipar körét meghaladják — kereskedelmi ügyletek, azonban az idézett törvény 560. §-ából kétségtelen, hogy a kereskedelmi törvény szabályai a bányatársulatok szervezetére és a társasági tagok jogaira nézve nem irányadók, tehát a bányatársulatok nem kereskedelmi és nem is nyilvános számadásra köteles társaságok. Viszonyaik tehát — legyenek azok akár a bányatörvény 136. §-a alá eső egyesülések — melyek közé különben szorosan véve a witkovici bányatársaság is tartozik, mert tagjainak száma 16-on alul van — akár a bányatörvény egyéb határozatai alá tartozó társaságok, csak olyképen bírálandók el. mint más egyéb magánjogi társulások viszonyai. Már pedig kétségtelen, hogy a bánya maga ingatlan, ha tehát többeknek tulajdona, úgy ingatlan tulajdonjogi közösség esete forog fenn, mert habár a bányatörvétn 140. §-a értelmében a bányarészvények ingó dolgok jogi minőségével bírnak, ez a rendelkezés feltétlenül nem vonatkozik a 136. §-bán jelzett tnlaidonostársi közösségre, rfiint ami294 8—?. sz.