Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása

A dunántúli városok győri értekezlete. 1897. évi jövedelem 40-szeresét biztosítja. Ez összeg elsősorban a meghagyott fogyasztási adópótlékok (bor, szesz, hús) díjtételeinek emelésével, másodsorban az elvett fogyasztási adópótlékok (cukor, sör) újból való engedélyezésével biztosítható. Amennyiben ezek együttes hozadéka nem éri el az 1897. évi tisztajövedelem 40-szeresét, a különbözetet az államnak kell megtéríteni kártalanítás címén. 3. A hozadéki adók töröltessenek el, a jövedelmi és vagyonadó erőteljesen építtessenek ki, s 4. e két adónem legyen az önkormányzati adóztatás gerince. Szükségesnek találja még a győri értekezlet, hogy a városi pénzügyi közigazgatás egyszerűsíttessék, állami és önkormányzati adóztatás összhangba hozassanak, pénzügyekben az "ellenőrzés korlátoztassék, személyzeti ügyekben az önkormányzat függetleníttessék. A győri értekezlet e javaslatán meglátszik, hogy azt nem az állam Helyzetének higgadt mérlegelése után hozta. A provinciális érdek dominálta a lelkeket, a lokálpatriotizmus elnyomta a gouvernementális érzéket, s a helyi érdekkötelékek útját állották, hogy a felmerült közkérdések tárgyalása az egyetemes érdekek emelkedett szempontjaihoz igazodjék. Az értekezlet túltette magát a magyar állam jelenlegi rendkívül súlyos helyzetén. Nem számolt ázzak hogy a külpolitikai nagy horderejű kérdések rendezetlensége miatt a legválságosabb pillanatokat éli át. Közömbös volt előtte, hogy most kell rettegnie az antant jóvátételi követelésétől, még azt sem méltányolta, hogy a valuta leromlása a magyar állam háztartását sújtja legjobban. Az értekezlet mindezekre tekintet nélkül az állammal szemben Igényével fellépett, s megvallhatjuk, hogy e lépése, amennyire nem volt időszerű, épp annyira nem szerény. Eltekintve attól, hogy vele ismert eszmekörben mozog, számításaiban tévedve, az állam pénzügyi teljesítőképességének hibás megítéléséhez jutott, jogi alapot hozzá nem talál, a halódó kor szociális követelményeit mellőzte, a pénzügyi tudomány által is támogatott város pénzügyi politikai programmal ellentétbe került s így a város háztartási érdekei szempontjából sem megnyugtató megoldásban állapodott meg. A határozat alapjául szolgáló előadói előterjesztés érzi a ferde helyzetet, amelybe a városok kerülnek, midőn a legkritikusabb időben az anyagilag gyenge államtól segítséget követelnek s épen ennek elkerülésére a határozatot oly világításba igyekszik helyezni, hogy az állam részéről az ne áldozatnak, de oly megoldásnak tűnjék fel, amely az államháztartás terhén végeredményében könnyít. Az a terv, amelyik a mai nyomasztó átmeneti tervek méreteihez igazodik, alapjában hibás. Az értekezlet számítása szerint ugyanis a városok: 1. állami feladatokért járó megtérítés címén 1-5 millió K-ba, 2. családi pótlék, drágasági és háborús segítség címén 107-0 3. italmérési részesedési jutalék címén . 1-8 4. fogyasztási adókártalanítás címén 2-1 „ összesen közel . . . 112-4 millió koronájába kerülnek az államnak. A közszolgálati alkalmazottak kedvezményes ellátása címén pedig a városi közigazgatási alkalmazottak javára hozzávetőleg 300 milliót ad ki, úgy hogy végeredményében különböző címeken kereken 400 millió koronát nyújt az állam a városoknak. Ezzel szemben, ha az értekezlet határozata szerint a közigazgatási kóltségmegtérítést és italmérési részesedési jutalék és fogyasztási adókártalanítás összegeit az állam 40-szeresére emelné fel, az e címeken való kiadása csak 218 millió koronát tenne ki. Ez összeg utalványozásánál az állam megszabadulna a városoktól, a velük szemben való terhe tehát közel 50%-kal apadna. A még hiányzó 50% -ot az értekezlet a meglevő városi fogyasztási adópótlékok díjtételei emelésének és a megszüntetett cukor, sör, ásványolaj fogyasztási adópótlékoknak újra való engedélyezésével teremtené elő. 8—9. sz. 287