Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása

A dunántúli városok győri értekezlete. Az értekezlet a számbeli adatok mérlegelésénél nem volt körültekintő s azokat tévesen állítva be, további hibák elkövetésébe sodródott. 7'éves az a megállapítás, amely szerint körülbelül 400 milliót nyújt az állam ezidőszerint a városoknak. A városi alkalmazottak kedvezményes ellátásának terhe a számításba vett összegnél sokkal kevesebb, úgy hogy ezen a címen 100 milliónál több számításba nem vehető. A mai rendkívüli időkben sem áldoz többet az állam a városokra, mint 200 egynéhány milliót. Az értekezlet határozatának elfogadásával tehát ez a rendkívüli teher állandósíttatnék. Pedig ázt hiszem, a győri értekezlet nem él abban az illúzióban, hogy Csonka-Magyarország ily átmeneti terheket fenntarthatna. A gazdasági viszonyok javultával a rendkívüli háborús helyzetből eredt segítségeknek meg kell szűnnie, mert különben az államháztartás rendje lenne veszélyeztetve. A rendelkezésre álló anyagi erőt a sok égető baj orvoslására sorrendben és arányosan kell az államnak megosztania. Az értekezlet azt sem fontolta meg kellően, hogy a fogyasztási adóknak az ajánlott mérvben való felemelése elviselhető volna-e. Az állami borfogyasztási adó literenként 12.70, termelési adó 84 fillér, a fogyasztási adókártalanítás 40-szeresre való felemelése reáutalná az államot a mai adópótlékok ugyanily mérvű emelésére, eez volna 56 fillér. Egy liter bor adója volna tehát 1 korona 52 fillér, egy hektoliteré pedig 152 korona. Pedig még a város a maga számára ezenfelül ki akarná aknázni e jövedelmeket, ebből akar teremteni a maga számára „izmos és önálló" erőforrást. A mostani 2 millió összegű kártalanítással szemben a bor, hús és szesznél közel 200 milliót akar az értekezlet a városok javára szerezni. A legnagyobb optimizmus és a legszínesebb remény is gondolkozóba kell, hogy essék, vájjon e fogyasztási cikkek ily megterhelést elbírnak-e, annak az elképzelése pedig diíletantizmusra vallana, hogy a békés viszonyok árképződése mellett ily teher fenntartható és abból eredő jövedelem mint a városi háztartás állandó erőforrása ígénybevehető lenne. A fogyasztási adójövedelemnek különben a városi háztartás főbevételi tagozataként való beállítása a városi pénzügyek egészséges szociális fejlődésének követelményeivel sem egyeztethető össze. A tudományos -elmélet már régen harcot indított ellene. Belgium régen elejtette. Olaszországban az önkormányzati pénzügynek a fogyasztási adókra való fektetése az utóbbi években itt oly forrongást idézett elő, amely már a közbékét is veszélyeztette. Ez nem is indokolatlan. A fogyasztási adójövedelmet a községek szükségleteik arányában használják ki. Ezáltal a fogyasztási adóztatásnak majdnem annyiféle skálája keletkezik, mint ahány község van. A fogyasztási cikkek tehát rendkívül elütő megterheltetésnek vannak kitéve. Ez akadályozza a forgalmat, amely pedig mai helypénzek szedése révén amúgy is meg van terhelve. Ez a sokféle hátrány a községi erős fogyasztási adóztatás gondolatával már azért sem békíthet ki bennünket, mert a fogyasztási adó terhe nem az adózóképesség szerint oszlik meg, de a fogyasztás arányában nehezedik szegényre, gazdagra egyaránt. Minthogy pedig ezt a terhet a vagyonosabb sokkal könnyebben viseli, mint a szegényebb és minthogy sokkal több szegény fogyasztó Van, mint vagyonos, ezeknél fogva a fogyasztási adó a lakosság vagyontalanabb rétegét, nemcsak aránytalanul terhelné, de ebből a teherből nagyobb részt hordozna a szegényebb, mint a vagyonosabb elem. A községi közterhekhez tehát a lakosság nem az érdekeltsége, de a fogyasztása alapján járulna, amelynek folytán a községi közteherviselés a darabolatlan fejadók színvonalára sülyedne le. ^ A tudományos elméleet alapján erőre kapott községi adóreform mozgalommá! került szembe a győri értekezlet határozatának azon részével is, amelyben a jövedelem- és vagyonadónak erőteljes kiépítése után e két adónemet az önkormányzati adóztatás gerincévé tevé, a városi pótadót az áll ami adóval végleges szerves kapcsolatba hozni egyekszik, a városi háztartás végleges rendezését ez alapon akarja megvalósítani. A községi adónak az állami adókkal való ily összefonódása és az 288 8-9. sz.