Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása

A dunántúli városok győri értekezlete. A dunántúli városok győri értekezlete. A magyar városokra úgy általános közigazgatási, mint pénzügyi és szociális téren sok közös feladat megoldása vár. Éppen ezért általános helyeslés kíséri, mikor a városok vezetői közösen érdeklő ügyeik megtárgyalása végett összejönnek. Legutóbb a dunántúli városok tartottak Győrött ertekezletet, s a legfontosabb kérdéssel, a városok háztartásának rendezésével foglalkoztak. Ez az összejövetel az érdekeltek körében vegyes hangulatot váltott ki. Sokaknak az a felfogása, hogy a városok egyetemét érdeklő ügyeknek egyes körletek szerint való tárgyalása nem kívánatos. A városok gazdasági jellege különböző, érdekeltsége eltérő, ily helyzet mellett, egyes vidék rendszerint azonos jellegű városai nem lehetnek az egyetemes városi érdekeltség hű kifejezői. Csak a városok egyetemes ülése nyújthat tiszta összefoglaló képet az általános helyzetről, az itteni tárgyalás ölelhet fel minden különleges szempontot, s éppen ezért csak az itt létrejött megállapodás vagy határozat felelhet meg az egyetemes érdekeknek, s számíthat arra, hogy azt minden illetékes tényező, mint a magyar városok illetékes megnyilatkozását tekintse és honorálja. Eléggé elterjedt az az aggodalom is, hogy az ily ad hoc csoportosulás, meghozott határozataival, amelyek az értekezlet résztvevőit mégis csak kötik, megnehezítheti az egyetemes ülés egységes állásfoglalását, a partig kuláris érdek a maga szervezettségével az egyetemes érdeket háttérbe* szoríthatja, az egyetemes városi képviselet munkáját meddővé teheti, az érzelmi egységet megbonthatja, a városok összetartó kötelékeit meglazíthatja s így szétforgácsolhatja azt az erőt, amelyet a városok, mint a kulturális és gazdasági élet fokusainak egysége a nemzet életében képvisel, s amely a maga szervezettségével eddig is szép eredményeket vívott ki, s újabb nagyobb feladatok megoldása előtt áll. Abban pedig egységes a felfogás, hogy a győri értekezlet határozatai mellett a köteles szolidaritás sérelme nélkül csak akkor fejthetett volna ki propagandát, ha már előbb azokat a városok egyetemes képviseletének bemutatta, és szakszerű bírálatát lehetővé tette volna. Mi e helyen, amidőn a különböző felfogásoknak hangot adunk, annak a bírálatába nem bocsátkozunk, hogy a győri értekezlet résztvevői a courtoisie és szolidaritás követelményeinek eleget tettek-e. A hozott határozatokkal érdemben kívánunk foglalkozni. Azt a szimpátiát, amellyel a közvélemény, a városok mozgalmát rendszerint kísérni szokta, befolyásolhatja, hogy impulzust a győri értekezlet összehívására főképen nem a városok egyetemes érdeke, de a belügyminiszternek a városi tisztviselői javadalomrendezésre vonatkozó azon álláspontja nyomán keletkezett lehangoltság adott, amely szerint a városok abban az esetben, ha alkalmazottaikat az állami alkalmazottak illetményeinél magasabb javadalmazásban kívánják részesíteni, nem tarthatnak számot az állam által az alkalmazottak javadalom kiegészítése címén drágasági segély, háborús segítség, családi pótlék és kedvezményes ellátás alakjában nyújtott megtérítésre. A kormány ez álláspontja azon a gondolatmeneten alapszik, hogy az anyagilag gyenge állam nem nyújthat segítséget olyan városoknak, amelyek alkalmazottaik részére jobb javadalmazás nyújtásával, az államnál erősebb anyagi helyzetekről tesznek tanúbizonyságot. E belügyminiszteri leiratnak kellemetlen hatása ébresztette fel újból a vágyat a városok lehető függetlenítése s háztartásoknak oly mérvű megerősítése iránt, hogy a jövőben ily állami beavatkozástól megóva legyenek. Ezt olyképen, gondolja megoldhatónak a győri értekezlet, ha: 1. a városokra áthárított állami feladatok költségeit az állam egyenes és becsületes módon megtéríti, s miután valutánk az 1912. évi állapottal szemben 2-5%-ra romlott le, az 1912. évi összegnek 40-szeresét kell ezidőszerint megtérítésként nyújtani. 2. A fogyasztási adójövedelmckért az állam kártalanítás címén az 286 8—9. sz-