Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása

Dr. Gerber Ferenc: Az állami számvevőszékek hatásköre és hivatása. gyűléshez és az uralkodóhoz való viszonyát határozottan nem körvonalozzák s erre rendszerint csak a szervezési törvények vagy rendeletek egyes intézkedéseiből lehet következtetni. Pedig a számvevőszék különleges helyzete az állami kormányzat és közigazgatási szervezetében az uralkodóhoz való viszonya szempontjából is sok érdekes kérdést vet felszínre, amelyek eltekintve Steinnak1) főleg a parlamenthez való viszonyt tárgyaló beható fejtegetéseitől — a pénzügyi és politikai irodalomban alig találnak méltatásra. Ami a legfőbb ellenőrző hatóságnak az országgyűléshez való viszonyát illeti, kétségtelen, hogy azon szoros kapcsolatnál fogva, amely a számvevőszék ellenőrző működése és az országgyűlés budgetjogából folyó zárszámadási ellenőrzés között fennáll, az országgyűlést joggal illetheti meg némi befolyás a számvevőszék vezetésére hivatott egyének kiválasztásában és a reájuk vonatkozó fegyelmi hatalom gyakorlása körül. Emellett természetesen módjában áll az országgyűlésnek a kormányzat és a közigazgatás minden ágára kiterjedő ellenőrzési jogából folyólag is a számvevőszék működésére irányítólag befolyni, amire főleg a zárszámadásnak és a számvevőszék jelentéseinek tárgyalása során nyílik alkalma. Ez a befolyás pedig annál inkább érvényesülhet, minél közvetlenebb érintkezés áll fenn az országgyűlés és a számvevőszék között. Azonban az országgyűlés befolyása a legfőbb ellenőrző hatóság személyi ügyeire és a vele való közvetlen érintkezés — amint már fentebb is említettük — a kormányok hatalmi féltékenykedését idézi elő, mert az országgyűlés befolyásának erősbödése szükségképen az ellenőrzést hatályosabbá és a kormányra nézve kényelmetlenebbé teszi. Ezért a kormányok az országgyűlés jogainak erre a térre való kiterjesztését mindenkor megakadályozni törekedtek. Legközvetlenebb példa erre a régi Ausztria, ahol a többek között éppen a kormánynak az országgyűléssel való szembehelyezkedése s az az idegenkedés, amely a kormány részéről a számvevőszék hatáskörének az alkotmányosság követelményeinek megfelelő módon való kiterjesztésével szemben megnyilvánult, volt aiz okozója annak, hogy az országgyűlés és a kormány évtizedeken át tartó tárgyalások után sem tudott a számvevőszék szervezetére és hatáskörére vonatkozó törvény megalkotása tekintetében egyetértő megállapodásra jutni. Ez a körülmény is bizonyítja, hogy az országgyűlés csakis ott biztosíthat magának befolyást a számvevőszék működésének behatóbb ellenőrzésére és irányítására és hogy az országgyűlés és a számvevőszék között kívánatos közvetlen érintkezés csakis ott lehetséges, ahol igazi parlamentárizmus van, ahol a kormányzat szelleme és iránya egyedül a parlamentnek és az uralkodónak összhangzó együttműködéséből fakad. A számvevőszéknek a parlamenthez való viszonyát legradikálisabban szervezték Belgiumban, ahol a számvevőszék elnökét és Tanácstagjait a képviselőház az &!iamfötől függetlenül és időközben is visszavonható hatállyal hat évre \á!as?tja s ezzel a számvevőszéket egyenesen a parlament szervévé tette, amely Fooz jellemzése szerint tulajdonképen a parlamentnek állandó bizottsága.2) Megjegyezzük itt, hogy habár a számvevőszék elnökének megbízatása csak időleges, még nem fordult elő, hogy ezt a megbízatást meg ne hosszabbították volna s így az élethossziglan szólónak ttekintendő.3) Ismeretes, hogy a belga alkotmány minden történelmi alap nélkül, tisztán eszményi alapon a tiszta parlamentárizmus elméletén épült fel s ebből kiindulva a számvevőszék szervezetének egyik legfőbb követelményét, a kormánytól való függetlenségét annyira előtérbe helyezte, hogy emellett egészen figyelmen kívül hagyta azt, hogy az államháztartás leg') L. Stein, Finanzwissenschaft V. kiad. I. köt. 425-459 1. és II. köt. 54- 69 1. -) L. Concha, Újkori alkotmányok: 1 köt. 118. 1. L. Paul Errera, Staatsrecht tfes Künigreiehs BelgieruTübingen, 1909. 8 9. SZ. 281