Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az általános forgalmi adóról szóló törvény

ür. Bodroghy Józscí: Az általános forgalmi adóról szóló [örvény. előtt történt. 1921. október 31-ike után minden fizetés után meg kell fizetni az általános forgalmi adót. Ugyancsak sérelmes intézkedése a törvénynek és végrehajtási utasításnak az, amely szerint fizetésnek tekintendő és a forgalmi adó alapiát képezi a váltó és a csekk is. Ellentétbe jut itt ez a rendelkezés az általános magánjogi szabályokkal. A váltót ugyanis a legtöbb esetben, a csekket sok esetben nem fizetésként, hanem fedezetként adják. Ilyenkor az eladó nem írja a váltóösszeget a vevő javára, ő maga nem kezeli fizetésként. A forgalmi adó szempontjából azonban minden váltót fizetésként kell tekinteni. Különösen sérelmes ez abban az esetben, ha a váltót, a csekket utólag nem honorálják. A veszteségén felül a kereskedő ilyenkor ugyanis még 1V2% forgalmi adót is fizethet — a veszteségéért. A végrehajtási utasításnak itt módosításra van szüksége: olyan értelemben kellene ugyanis megváltoztatni a rendelkezéseket, hogy csak a fizetésként, és nem u fedezetül adott váltó és csekk után kelljen forgalmi adót fizetni, ha pedig ezeket utólag nem honorálják, a befizetett forgalmi adó visszatérítendő legyen. Különösen sérelmes azonban az adófizetők szempontjából az a rendkívül bonyolult nyilvántartási rendszer, amelyet a végrehajtási utasítás léptetett életbe. A forgalmi adó eredeti törvénytervezete nem ismerte a bélyeg alakjában való adólerovást. Az adófizetők a jelenlegi adórendszeimellett komoly aggodalommal kísérték volna az egyes adók kivetésének felülvizsgálására és hibás következtetés levonására alkalmas adatoknak a pénzügyi közegek kezébe való adását. Ezért kérték annak idején a bélyeg alakjában való adólerovást, minden feljegyzés, minden nyilvántartás elkerülésével. A pénzügyminisztérium annak idején ilyen természetű rendelkezéseket helyezett kilátásba. Most azután megengedték a bélyeg alakjában való adólerovást, de ugyanolyan nyilvántartási rendszerrel, mint a készpénzben való adófizetésnél. A bélyeg alakjában való adólerovás, mint fentebb említettük, az adózóknál levő pontos könyvek alapján történik, s a lerovást hetenkint kétszer ellenőrzik. Egy-egy ilyen ellenőrzéssel tehát egy-egy ilyen háromnapos időszak le van zárva, teljesen felesleges tehát a központokban levő törzslapok vezetése. A 'forgalomnak ez a nyilvántartása csakis azért lenne szükséges, hogy abból következtetni lehessen az adóalanyok jövedelmére és keresetére, s bizonyos százalékos becslés ajapján vizsgálják felül az egyesek által fizetett jövedelem- és kereseti adót. Már pedig az üzlet különböző természete, az árhullámzások, az egyes szakmák különbözete minden ilyen generális, százalékszerinti jövedelembecslést kizár és épp azért csak felesleges eljárásokat, fellebbezgetéseket okozna az adófizetőknek és felesleges munkával terhelné az adóközigazgatást. A nyilvántartások vezetésére a bélyeggel való adófizetés mellett semmi szükség nincs, és az adózó közönség megnyugtatásáért, de a forgalmi adóból eredő jövedelem biztosítására is kívánatos volna ennek a/ egész rendszernek az elejtése. A forgalmi adó a maga többszörösen ismétlődő terhével igen súlyos, igen káros. Egyedüli előnye az volna, ha az eddigi adónemeink között a legkevésbbé zaklató természetű lenne. Ha még ezt az egy előnyét is elvesszük felesleges rendelkezésekkel, a forgalmi adó olyan adóteherré válik, amely az eddigi lehetetlenül nagy adóterhek tetejébe múlhatatlanul a romlásba kergeti a termelő rétegeket, s velük az egész országot. 278 8-9. sz.