Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az általános forgalmi adóról szóló törvény

ür. Bodroghy József: Az általános forgalmi adóról szóló sörvéiiy százalékú kulcs szerint adóztatják meg. Az élő állatok megadóztatása pedig a marhalevéllel bíró állatok szintén magasabb százalékú kulcs alapján való megadóztatásával történik. Mint a fentiekből láttuk, az őrlési és az áHatforgalmi adó terjedelme meglehetősen kicsi. Ez a két adónem közvetlenül meglehetősen, kevés adóalanyt érint. Egyformán érint azonban csaknem mindenkit az általános forgalmi adó. Az általános forgalmi adó alapja az árúszállítás és a munkateljesítés. Árúszállítás alatt az ingó dolgoknak ellenszolgáltatás ellenében való eladását kell érteni, munkateljesítés alatt pedig az árúk feldolgozását, tehát a fogyasztásra alkalmasabb formába való öntését, továbbá a szellemi természetű szolgáltatásokat, tehát az orvos, az ügyvéd, mérnök stb. munkáját érti a törvény. Mindenki tehát, aki Csonkamagyarország területén árút ad el, vagv szolgáltatást teljesít, forgalmi adót fizet. Ennek az árúszállításnak, vagy munkateljesítésnek azonban önállóan és keresetszerűen kell történnie. Önállóan akkor történik az eladás, vagy a munkateljesítés, ha az adóalany saját számlájára és saját felelősségére dolgozik. Nem fizet tehát forgalmi adót a kereskedősegéd az általa eladott árúkért, nem fizet az ügyvédjelölt az általa adott tanácsokért. Ezért az árúért, ezért a szolgáltatásért ugyanis a kereskedősegéd, az ügyvédjelölt munkaadója fizeti meg az adót. A „keresetszerűség" alatt a törvény értelmezésénél az eladásoknak, a munkateljesítéseknek bizonyos rendszeres ismétlődését, állandóságát kell érteni. Nem fizet tehát forgalmi adót az, áki.elhasznált ruháját eladja, de fizet az, aki rendszeresen vesz és ad elhasznált ruhát. Az lV2%-os kulccsal az árúért kapott fizetést a munkateljesítményért kapott ellenszolgáltatás után kell fizetni. Ellenszolgáltatás, fizetés, minden, amit az eladó, a munkát teljesítő kapott. Nem vonhatja tehát le a csomagolás, a biztosítás és a szállítási költség stb. díjait sem. kivéve azokat, amelyeket a vevő helyett teljesített. így fogja tehát levonni az eladó a szállításért és biztosításért a szállító cégnek és a biztosító intézetnek tényleg kifizetett összeget, az ügyvéd a felek helyett fizetett illetékeket stb. Minden egyéb kapott Öszszeg fizetésnek, ellenszolgáltatásnak tekintendő és a forgalmi adó alapját képezi. A forgalmi adó szempontjából különbséget kell tenni a között, hogy ki fizeti be az adót az államnak és ki viseli tényleg az adóterhet. Megfizetni az államnak az adót a szolgáltatást teljesítő tartozik. Leróhatja az adót bélyegekkel, vagy készpénzben. Az adólerovás ellenőrzésének lehetővé tételére szeptember 1-je után minden adóalanynak, tehát mindenkinek, aki az adót az államnak közvetlenül befizetni tartozik, bevételeiről pontos feljegyzéseket kell vezetnie. Ezeknek a feljegyzéseknek minden egyes befolyó tételt tartalmazniok kell. Az, aki a forgalmi adóját bélyeg alakjában akarja leróni, a pontos, tétel szerinti feljegyzések mellett egy külön könyvet nyit a forgalmi adó lerovására. Ebbe a külön könyvbe csak az egyes alapkönyvek napi bevételi végösszegeit kell beírni. Ebből a végösszegből le kell vonni a forgalmi adó alá nem eső tételeket s, az így kapott eredmény mellé naponként be kell ragasztani a forgalmi adó bélyegét. A bélyeg beragasztását hetenként kétszer ellenőrzik a pénzügyi közegek. Ellenőrzik ezek egyúttal azt is, vájjon minden tételt tényleg bevezettek-e s a beragasztott forgalmi adóbélyegeket megsemmisítik. Aki vallomás alapján készpénzben fizeti a forgalmi adót, az az említett feljegyzéseket negyedévenként, elsőízben pedig 1921. december 31-én tartozik lezárni és a zárás eredményének megfelelően vallomást tenni, s ennek alapján fizeti meg készpénzben a forgalmi adót. Az adófizető az általa befizetett adó összegét természetesen át fogja hárítani. Míg azonban az adó befizetéséről a törvény pontosan intézkedik, az adó viselésére, az áthárításra vonatkozólag semminemű rendelkezést nem tartalmaz. A törvény előkészítése során a tervezet tárgyalásánál felmerült a kötelező áthárításnak, a vevő által az adónak a fényűzési forgalmi 276 8—9. sz.