Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az általános forgalmi adóról szóló törvény

Dr. Bödrogfty József: Az általános forgalmi adóról szóló törvény. \ Az általános forgalmi adóról szóló törvény. Irta: dr. Bodroghy József, az Omke titkára. A kenyéradó, a húsadó, az elméletileg legjobban támadott és régesrégen eltörült antiszociális adók rendszerét újból reánkkényszerítette a vesztett háború. Valamikor a háború előtt a német adópolitika modern, a szociális szempontoknak mindenben megfelelő progresszív adókból akarta fedezni az állam szükségleteit. És a háború alatt éppen Németország volt az, amely a viszonyok kényszerítése következtében először hozta be a legnagyobb kiterjedésű, a legantiszociálisabb fogyasztási adót: a forgalmi adót. Minden elmélettel, minden szociálpolitikai követelménnyel ellentétben Magyarországra is reákényszerítette a forgalmi adót az állami bevételek és kiadások megbomlott egyensúlya. Reánkkényszerítette, mert minden teoretikus ellenvetéssel szemben mégis a fogyasztási adók nyújtják az államnak a legnagyobb, a legbiztosabb s a legállandóbb bevételt. Hogy a forgalmi adóról szóló 1921 : XXXIX. t.-c. rendszerét megértsük, meg kell mindenekelőtt figyelnünk az árú útját attól a pillanattól kezdve, ahogy azt a természet a maga nyers alakjában megtermi addig, amíg az — többnyire feldolgozott alakban — eljut a fogyasztóhoz. Az első lépést az árú a fogyasztó felé vezető úton akkor teszi meg, amikor az őstermelő az általa termelt nyersanyagot eladja, vagyis amikor a nyersanyag a maga primitív formájában a piacra kerül. Ez az első eladás, a piacravitel a forgalmi adó alól mentes. Minden további eladás, vagyis a már piacon levő árúnak minden egyes új-kézbe jutása az általános forgalmi adó alá esik. Lényegtelen már most az általános forgalmi adó szempontjából az a körülmény, hogy az árúnak az egyik kézből a másik kézbe való jutása feldolgozással, kikészítéssel, a nyersanyagnak vagy félgyártmánynak a fogyasztásra alkalmasabb, tökéletesebb formába való öntésével jár-e. vagy sem. Ép úgy kell tehát általános forgalmi adót fizetnie az eladónak a nyersbőrért akkor, ha azt nyersbőr formájában adja tovább, mint akkor, ha talpbőrnek, vagy esetleg kész cipőnek dolgozza fel és így hozza forgalomba. Itt kapcsolódik bele az általános forgalmi adó rendszerébe az árúk szállításával nem járó, tisztán szellemi természetű foglalkozások megadóztatása. Mert amikor pl. a gyáros nyersanyagot vesz, s félgyártmánnyá dolgozza fel. a nyersanyagba bizonyos mennyiségű munkát öntött, bizonyos alkalmasabb formájúvá alakította át az anyagot a fogyasztó céljára. De ugyanezt a munkát beleöntheti a nyersanyagba akkor is, ha az nem az ő tulajdonát képezi, hanem azt valaki csak feldolgozás végett adta neki át. Ilyenkor tehát nem nyersanyagot adott, csak munkát nyújtott, csak szolgáltatást teljesített. Ilyen szolgáltatás azonban nemcsak a nyersanyagba öntve, hanem az anyagtól teljesen függetlenül is nyújtható: így az ügyvéd munkája, ha per^ ügyben tanácsot ad, az orvosé, ha betegét gyógyítja, stb. Mindezeket a szolgáltatásokat is az általános forgalmi adó adóztatja meg. Az első kéz, a piacravitel tehát általános forgalmi adót nem fizet. Ezt az első kezet a forgalmi adó két másik fejezete adóztatja meg a szerint, amint a piacra vitt árú mezőgazdasági termény, vagy élő állat. A mezőgazdasági terményeket az őrlési forgalmi adó adóztatja meg. A gabonaneműek legnagyobb része ugyanis kevés számú, könnyen ellenőrizhető helyre: a malomba kerül, kézenfekvő tehát ezen szedni be a többi mezőgazdasági termény forgalmi adóját is, úgy, hogy a gabonát magasabb 8—9. sz. 275