Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Az Országos Pénzügyi Tanács a vagyonváltságról szóló I. törvényben

Dr. Mahler Sándor: Az Országos Pénzügyi Tanács. társaságok és szövetkezetek vagyonváltságát az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatása mellett a pénzügyminiszter állapítja meg. (T. 27, §.) A törvény 51. §-a értelmében konzultatív szerepe van az Országos Pénzügyi Tanácsnak a külföldi állampolgárokkal és jogi személyekkel szemben követett kedvezményező vagy retorziiós politika tekintetében. A törvény 57. §-a pedig azt az általános szabályt mondja ki, hogy a törvény alapján felmerülő minden olyan vitás kérdésben, amelynek eldöntésére hivatott hatóságot a törvény külön nem jelölt meg, az Országos Pénzügyi Tanács határoz. Mivel a törvény mindenütt megjelöli a döntésre hivatott fórumokat, gyakorlati jelentősége nincsen, s inkább biztonsági szelep a hatásköri perpatvarok elkerülésére. Tarka változatosságban vonult el fentiekben előttünk az Országos Pénzügyi Tanács feladatsorozata, s a rapszodikusan szervezett munkakörből három csoportot emelhetünk ki: a konzultatív feladatot, a jogorvoslati hatáskört, s az első és végső fokon határozó kivető teendőt. Egymástól teljesen különböző feladatok ezek. Az Országos Pénzügyi Tanács véleményező szerepköre ellen lényeges kifogást tenni nem lehet. Ez volna tulajdonképeni feladata, s kétségkívül rendkívül hasznos támaszt jelenthet a pénzügyi kormányzatra nézve ily klasszikus tudású testület véleménye. Másfelöl azonban a kormányzat függetlensége szempontjából áldozat, mert bár az Országos Pénzügyi Tanács csak véleményt ad, bajos lesz gyakorlatban állást foglalni vele szemben. Erkölcsi kényszerhelyzetbe juthat így a kormányzat. Ez azonban ellensúlyozódik az ily nagyszabású testület véleményében rejlő értékekkel. A jogorvoslati tevékenység tekintetében már megokoltabb a szkepszis az iránt, nem oldotta volna-e meg a közigazgatási bíróság sokkal sikeresebben e feladatot. A 2. •§. m) és n) pontja alapján pedig a bagatell-kérelmek tömege fog az Országos Pénzügyi Tanács elé kerülni, amelyek miatt valóban nem érdemes ilyen kivételes illusztris testületet működtetni. A 2. §. m) pontjában foglalt mentességi esetek felett annál is inkább dönthetett volna a közigazgatási bíróság, mert judikaturájának meg lett volna az alapja az illetékjog terén! kialakult gyakorlatban. A közérdek címén való mentesítés pedig oly tág felhatalmazás, amely a pénzügyi eredmény szempontjából káros, s a kulcsok alacsony volta mellett nem is megokolt. A legsúlyosabb aggodalmak jogosultak az Országos Pénzügyi Tanács ama tevékenységével szemben, amelyet mint vagyonváltságot első és végső fokon kivető szerv fog végezni. Ennek helyes megoldására alkalmatlan egy ilyen nagyszámú, s nagyszabású kollégium. A kivetés egy-egy nagyobb elaborátum, ezt végeredményben az előadó pénzügyi tisztviselő fogja készíteni, ahhoz azonban, hogy ezt behatóan bírálhassa el az Országos Pénzügyi Tanács, hosszabb tanulmányozás kell, hónapokra fogja ez a kivetést vissza272 8—9. SZ.