Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 7. szám - Az állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása

Dr. Gerber Ferenc: Az állami számvevőszékek hatásköre és hivatása. hatóság számviteli ellenőrző hatásköre megfelelő jurisdikció nélkül sohasem kívánatos, mert veszélyezteti függetlenségét, amely pedig közigazgatási ellenőrzésének legfőbb alkotmányos biztosítéka. Ez a körülmény szolgálhat magyarázatául annak, hogy Württembergben a főszámviteli kamara, mely csakis számviteli ellenőrzési feladatokat lát el, közvetlenül a pénzügyminiszternek van alárendelve és hogy Angliában a főellenőr-főszámvevő (Comptroller and Aiiditor Qeneraí) ^ számviteli ellenőrzés feladatkörébe tartozó szolgálata tekintetében a kincstári hivatal miniszterének rendeltetett alá. Más a viszony akkor, ha a legfőbb ellenőrző hatóság — eltekintve közigazgatási ellenőrzési feladatától — a számadások vzsgálatának folyományát képező számadási pernek végső fokon való lebonyolítására is hivatva van, ha tehát számadási perekben az ítélkezés, vagy döntés joga is megilleti. Ebben az esetben már bizonyos jogi és célszerűségi szempontok kívánják, hogy az ily hatáskörrel felruházott legfőbb ellenőrző hatóság a kormánytól lehetőleg függetleníttessék. Az a viszony ugyanis, amely a kincstár és a számadó között fennáll, hasonló ahhoz, amely a magánjogi viszonyban a megbízó és megbízott között létesül, amiből következik, hogy amennyiben a mebízó a megbízott elszámolását kielégítőnek nem találja, ellene követeléssel léphet el. A magánjogi viszonyban ily esetekben független bíróság dönti el azt, hogy a számadó a megbízóval szemben kötelezettségének eleget tett-e. A kincstár és a számadó között azonban — eltekintve a dolgnak nem tisztán jogi oldalától, mert a kérdés eldöntése különös szakismereteket is tételez fel — már a fenforgó hivatali viszonynál fogva sem kívánatos, hogy a magánjogi ügyekben ítélni hivatott bíróság legyen a döntő fórum. Másrészt az sem helyes, hogy maga az érdekelt hatóság ítélkezzék az alája rendelt számadók felett. A peres eljárás megindítására irányuló elhatározást a megbízó fél mérlegelése és vizsgálódása előzi meg, abból a szempontból, hogy a megbízó kötelezettségének eleget tett-e. Ennek a mérlegelésnek, vizsgálódásnak az állami életben a számvevőségek által foganatosított szigorlat felel meg. A további eljárás azután többféleképen képzelhető el. a) A számvevőségek, mint a végrehajtó hatalomnak erre hivatott szakszervei, saját hatáskörükben első- és másodfokon lebonyolítják az egész vizsgálatot, felvilágosításokat kérnek a számadóktól s a vizsgálat eredményeként megállapítják a tényállást, ha a nyert felvilágosítások nem kielégítők, kialakul a vád, amelynek alapján a határozatot a számadóval szemben ennek felettes igazgató hatósága, vagy a miniszter hozza meg. Ez az eljárás nálunk és Ausztriában. A miniszter határozatával szemben azután a számadónak jogorvoslatként még a peres útra lehet lépni.1) Nyilvánvaló azonban, hogy ez az eljárás egy jogállammal2) szemben támasztott követelménynek nem felel meg. Először azért, mert a vádló és bíró szerepe itt — ha azt különböző szervek képviselik is — legfelső fokon egy hatóság kezében összpontosul. Az összeférhetlenség azonban nemcsak ebből a szempontból állhat fenn, hanem azért is, mert lehetséges, hogy a számadó a törvényben, utasításokban stb. kifejezett állami akarattól éppen a törvényhozó hatalomnak felelős végrehajtó szerv utasítása következtében tért el. Tehát az állami akarat meghamisítására vezethet, ha ily esetekben is maga a végrehajtó hatalom dönti el azt, hogy a felelős számadó törvényesen és szabályszerűen járt-e el. Például a pénztár a hatóság parancsára a számvevőség ellenjegyzése nélkül teljesít oly kiadá') Az 1897. évi XX. t.-c. 138. §-a szerint a számadónak jogában áll a marasztaló végzések ellen a kézbesítéstől számított 45 nap alatt a rendes perútra lépni. Ezt a jogorvoslatot először az 1786. január 14-iki osztrák pátens biztosította. L. Schrott: Lehrbuch der Verrechnungswissenschaft. Wien, 1886. 368. 1. 2) Jogállam az az állam, melyben a jog az emberi élet minden terén uralomra jut s ezen uralomra jutásnak meg van a független bírói biztosítéka. L. Dr. Balogh Arthur: Jogállam. Budapest, 1914, 40. L 260 7. SZ.