Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 7. szám - Az állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása

2fr,™™ ^2 állami számvevőszékek hatásköre és hivatása^ / XAz állami számvevőszékek közjogi állása, hatásköre és hivatása. Irta: dr. Gerber Ferenc, legfőbb számvevőszéki tanácsos. (Felolvastatott a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1921. évi június hó 1-én tartott ülésén.) IV. Amint láttuk, a legtöbb ellenőrző hatóságnak a legtöbb államban kétféle ellenőrzési hatásköre van. Egyrészt a felsőbb fokú számviteli ellenőrzés s ezzel kapcsolatban a számadások igazolása és a számadók felett való ítélkezés, másrészt az utalványozó hatóságok ellenőrzése, vagyis a közigazgatási ellenőrzés. Ezeken kívül azonban ihlete a legfőbb ellenőrző hatóságoknak adminisztratív hatáskörük is. Ilyenek az állam számviteli szolgálatának felügyelete és irányítása az eljárás egyöntetűsége, célszerűsége és egyszerűsítése szempontjából, utasítások kidolgozása, fegyelmíi hatáskör a vagyonkezelőkkel és ellenőrzőkkel szemben, a költségvetés alaki szerkezetének megállapítása és a zárszámadás szerkesztése, ami tulajdonképen szintén a kormány feladata. Mindezek az adminisztratív teendők egyes államokban célszerűségi szempontokból utaltattak a legfőbb ellenőrző hatóság hatáskörébe. Ezért a legfőbb ellenőrző hatóságnak közjogi állását, vagyis az egyes államhatalmi főszervekhez való viszonyát illetőleg általános szabályt felállítanunk, nem lehet, mert ezt a viszonyt rendszerint a feladatkörébe tartozó funkcióknak a természete szabja meg. Vizsgáljuk tehát azt az egyes feladatok szempontjából közelebbről. Ha a legfőbb ellenőrző hatóság működésének természetét a számviteli ellenőrzés körébe tartozó feladatok (vizsgálat, felülvizsgálat) szempontjából bíráljuk, kétségtelen, hogy oly teendők ezek, amelyek szorosan véve a minisztériumok, illetőleg ezek szakközegei, a számvevőségek feladatát képezik, tehát a tulajdonképeni végrehajtó hatalom feladatkörébe tartoznak, mert a számadók a miniszterek és az ezeknek alárendelt igazgató hatóságok megbízásából és azok utasításai szerint tartoznak eljárni s így elsősorban a minisztereknek és az igazgató hatóságoknak érdeke és feladata, hogy a számadók és általában a vagyonkezelő hivatalok működését ellenőrizzék, abból a szempontból, hogy rendeleteiknek eleget tettek-e és hogy a vagyonkezelés és számvitel rendjére nézve általuk kiadott utasításokat megtartották-e? Ezen feladatok szempontjából tehát az ennek gyakorlására hivatott ellenőrző szerveket a minisztériumoktól és az igazgató hatóságoktól függetleníteni — mindaddig, míg ezen szervek működése csak a számadási per anyagát képező tények megállapítására és nem égyszersmind a számadók felett való ítélkezésre szorítkozik, — nem is szükséges, mert az ellenőrzés és a felsőbb hatóság érdekei itt azonosak. Ezért ezt az ellenőrzést első fokon, esetleg mindkét fokon is rendszerint a minisztériumok és a nekik alárendelt adminisztratív hatóságok szakközegei, a számvevőségek, vagy egyes számvevők látják el, ők állapítják meg és helyenkint adják is ki azokat az észrevételeket, amelyek a számadókkal szemben a számadási peres eljárás folyamán felmerültek.1) Minthogy tehát a számviteli ellenőrzés oly kormányzati funkció, amelynek gyakorlásával szemben a nf;nisztériurnmokat és az igazgató hatóságokat a felügyelet és az irányítás jósa megilleti, a legfőbb ellenőrző ») Ha mindamellett azt látjuk, hogy nálunk a számvevőségeket az ellenőrzés tekintetében törvénves intézkedések a minisztériumoktól és adminisztratív hatóságoktól függetlenítik, ez két körülményre vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a számvevőségek nálunk némi előzetes sözigazgatási ellenőrzést is teljesítenek, amely feladatnak érdemleges ellátása az erre hivatott kzervek függetlenséget tételezi fel, másrészt az a körülmény, hogy miután a számadási perekben a határozatot a felelős s/ámadó felettes hatósága, tehát az igazgató halóság feje, vagy a miniszter mondja ki, kívánatos, hogy a számvevőségeknek a vád anyagának felállítására vonatkozó működése, független legyen. 7. SZ. 259