Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A vagyonváltság-javáslatok jogorvoslati rendszere

Dr. Baumgarten: A vagyonváltság-javáslatok jogorvoslati rendszere. XA vagyonváltság-javáslatok jogorvoslati rendszere. Irta: dr. Baumgarten Nándor közigazgatási bíró. Míg az általános közigazgatási intézkedésekkel szemben hazat jogrendszerünk csak az 1896 : XXVI. t.-c.-ben és ott is csak taxatíve felsorolt esetekben adta meg a panaszjogot, addig a pénzügyi közigazgatás terén már az 1883 : XLIII. t.-c. létesítésével is kifejezésre jutott az az általános alapelv, hogy az illetékkiszabással és adókivetéssel szemben az érdekelteknek korlátlan panaszjog biztosíttassék és e panaszok elbírálása az önállóság és függetlenség minden attribútumával felruházott, e célra alkotott bíróságra bízassék. Ha ez az elv a legkisebb összegű, néhány koronás illetéknél és az összes kereseti adóknál is következetesen keresztülvitetett, csak természetes és mindenképen indokolt, hogy az új nagy vagyonváltság kivetésével szemben az érdekelt feleknek joguk legyen a közigazgatási per útjára lépni. Hiszen alig képzelhető közigazgatási intézkedés, mely az egyén jogát oly érzékenyen érintené, mint a vagyonváltság megállapítása és éppen azért jogos igénye van az érdekelt félnek arra, hogy a váltság kivetése szigorúan azon határok és korlátok között maradjon, amelyeket a tételes törvény előszab és pontosan körülír. Mentől határozottabb és kétséget kizáró a törvény, annál világosabb és annál könnyebben érvényesíthető a félnek a közigazgatási intézkedés által esetleg sértett joga. Viszont mentől határozatlanabb a törvény, mentől több teret ad a kivető hatóságok egyéni felfogásának, annál nehezebb lesz a félnek, hogy a nézete szerint igazságtalan, esetleg másokéhoz összehasonlítva aránytalan kivetést megtámadja. Az adózó tehát, akire az állam a mai gazdasági körülmények között teljes joggal hárítja a vagyonváltság terhét, viszont a maga részéről joggal megkövetelheti, hogy annak feltételei és mérve a törvényben pontosan körülirassanak és ez által a hatóságok önkényes eljárása kizárassék, másrészt pedig, hogy a fél kétségtelen jogának sérelme esetén az ennek biztosítására egyedül hivatott bíróság előtt találjon védelmet. Ha a vagyonváltság! javaslatok felett e szempontból szemlét tartunk, úgy megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy számos intézkedés és különösen a világos, szabatos és határozott szövegezés e kívánalmaknak eleget tesz, és a pénzügyminiszter e müve előnyösen tér el a pénzügyi jogszabályok szövevényes halmazából, mely eddig a joggyakorlatnak oly sok nehézséget és bizonytalanságot okozott. De éppen mert a pénzügyminisztert az az igyekezet vezette, hogy bizonyosságot vigyen be az egyesek jogait érintő rendelkezésekbe, rá kell mutatnunk aZokra az intézményekre és hiányokra, melyek e helyes célnak nem mindenben felelnek meg. A hadiváltságról szóló törvényjavaslat a hadiváltság kivetését elsőfokon a pénzügyigazgatóságra (Budapesten az adó3-4. sz. 87