Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A betétváltság

Dr. Pros2vimmer Béla: A betétváltság. vagyon váltság szempontjából való megállapítását is kérni. Ezt a kérelmet közvetlenül a pénzügyi hatósághoz kell beadni, s a"határozat ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. (5. §.) A kincstár jogainak biztosítására szolgál az a rendelkezés, hogy a pénzintézetek által szolgáltatott adatok, valamint a kiszámítás és lerovás helyességét utóbbiaknál 5 éven belül kiküldöttje útján ellenőriztetheti. A büntető rendelkezések, amelyekkel a törvényjavaslat a behajtás sikerét biztosítani kívánja, rendkívül szigorúak. Aki a -törvény ezen fejezetében körülírt eljárás során minden dolus nélkül oly valótlan adatot terjeszt elő, vagy oly valótlan tényt állít, amely a vagyonváltság megrövidítésére alkalmas, vagy aki megakadályozza, vagy meghiúsítani törekszik, hogy a pénzügyi hatóságok munkájukat sikerrel végezhessék, 1.000 K-tól 100.000 K-ig: terjedhető pénzbírsággal büntethető (13. §.), aki azonban ezt abból a célból teszi, hogy valaki a vagyonváltság alól mentesüljön, vagy valaki terhére a vagyonváltság a törvényesnél kisebb mértékben állapíttassák meg, — adócsalást követ el. Adócsalást követ el ezenkívül még az is, aki a fenti célzattá! betétet szétír, követelést fölapróz, őrzési letétet feloszt. (12. §.) Eltekintve attól, hogy a kihágás és az adócsalás közötti elhatárolás rendkívül labilis, kifogásolni kell még a kihágás büntetésének magasságát azért is, mert különösen nagyobb pénzintézeteknél vezető állásokat betöltő egyének nagyon könnyein kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy kimutatások, bizonylatok aláírása által, amelyeket pontosan ellenőrizni nem lehet, akaratukon kívül öly intézkedéseket tesznek, amelyek végső eredményükben a vagyonváltság csökkentésére vezethetnek. A pénzintézetek egyébként külön 10.000 K-tól 200.000 K-ig terjedhető birsággal büntetendők, ha alkalmazottaik a törvény elsőfejezetéből folyó működési körben valótlan adatokat közölnek, vagy náluk benyújtott fellebbezéseket fel nem terjesztenek, vágy végül a pénzügyi hatóságokat munkálataikban vagy ellenőrző tevékenységükben megakadályozzák vagy gátolják. (14. §.) Ügy véljük, hogy a tisztviselőt magát az előző szakaszok szerint sújtó súlyos büntetés az intézet külön megbírságolását feleslegessé teszi, annyival inkább, mert a javaslat 54. §-a behajthatatlan pénzbüntetésért úgyis az intézetet teszi felelőssé. Összegezve az elmondottakat, úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat első rejezet általában magán viseli a rendszer hibáit, de talán a legnagyobb mértékben valósítja is meg annak előnyeit is. Szerkezetében, felépítésében egyszerű és világos, ami hiba van benne, inkább a gyors munka következtében becsúszott szövegezési fogyatékosság, illetőleg ugyanezen oknál fogva részben kifelejtett, részben bennefelejtett olyan rendelkezés, amelyet gondos átdolgozással könnyen lehet helyes formába hozni, illetőleg a helyes rendelkezésekkel pótolni. Az elvi kifogások helyállóságát természetesen csak az idő és. az eredmény fogja eldönteni. 78 3—4. sz.