Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsága

A belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsága. A törvényjavaslat második fejezete a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek vagyonváltságával foglalkozik. Az ebben foglalt rendelkezéseken nyugszik a javaslat súlypontja. A javaslat közzététele óta felhangzott észrevételek alapján a pénzügyminiszter többrendbeli módosítást helyezett kilátásba. E módosítások figyelembevétele mellett a törvénytervezet főbb intézkedéseit kritikailag a következőkben ismertetjük: A javaslat 16. §-a tartalmazza az alapelvet, a vagyonváltságnak ingyenrészvények átengedése útján történő lerovását. Minden belföldi részvénytársaság köteles alaptőkéjét a részvények névértékének lebélyegzése útján 15%-kai leszállítani és nyomban új részvények kibocsátásával előbbi nagyságára felemelni. Az így keletkező új részvényeket köteles vagyonváltság címén az államkincstárnak beszolgáltatni. A javaslat megkívánja, hogy az új kibocsátásra kerülő valamennyi részvény egész részvény és valamennyi részvény névértéke kerek összeg legyen. E célból esetleg külön alaptöke-felemelést kell eszközölni. A javaslat azonban megengedi, hogy a tőkelebélyegzés mellőzésével a részvénytársaság közgyűlése úgy határozzon, hogy önkéntes befizetések és a szabad tartalékok felhasználásával .az alaptőke egyszerűen felemeltessék. Minden esetben az alaptőkének március 1-én mutatkozó nagysága az irányadó. Az államkincstár a váltságrészvények alapján ez év végéig részvényesi jogokat nem gyakorolhat, egyébként azonban a váltságrészvények a többi részvényekkel egyenlő elbírálás alá esnek, sőt a később kibocsátott új részvényeknek nyújtott bármily kedvezés kiterjed a váltságrészvényekre is. A szakasz ellen felhozható legfontosabb kifogás az, hogy egymás mellett, alternative ismeri el egyrészt a tőkeleszállítással kapcsolatos, másrészt az e nélkül foganatosítható megoldást. A kettő pedig a vagyonváltság kulcsa szempontjából is különbözik. A tőkeleszállítással kapcsolatos eljárás esetén mintegy 2%-kal nagyobb a váltságteher, mint a másik esetben. Minthogy pedig a tőkeleszállítás mellőzése éppen az anyagilag erősebb vállalatokra nézve, lehetséges, ez utóbbiak volnának a kisebb vagyonváltsággal terhelve. Emellett azonban a javaslatban foglalt rendelkezések technikailag is kivihetetlenek, mert tőkeleszállítás esetén az esetek túlnyomó részében nem lehetséges kerek névértékű egész részvényeket adni a teljes váltságösszeg erejéig a kincstárnak. Megfontolandó lesz azért, vájjon nem helyesebb-e visszatérni az eredeti 3-4. sz. 79 szövetkezeti üzletrészek vagyonváltsága.