Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 3. szám - A betétváltság
Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltság. és kizárólag súlyos méltánytalanságok előidézésére alkalmas intézkedések hogyan kerülhettek a javaslatba, mert magát azt a tényt, hogy valaki vagyonát elaprózza, és így alacsonyabb kulccsal való megadóztatást ér el, — amire a betű, jelige stb. mögé való rejtőzés kétségtelenül alkalmas — a törvényjavaslat — amennyiben az annak életbelépte előtt állott be — hátránnyal nem sújtja. Aki vagyonát idejében szétosztotta gyermekei teljes nevén, vagy más, — esetleg költött neveken — elhelyezett 'betétkönyvekre, az hátrány nélkül szabadul, 3 a fentidézett drákói rendszabályok csak azt érik, aki az anonymiiás köntösét próbálta magára venni. Az indokolás ezt azzal véli indokolhatni, hogy „betűkre, jeligékre stb. elhelyezés az utolsó időben az adó alól való menkülés célját szolgálta". Ámde még ha ez minden esetben igaz volna is, — amint az esetek igen nagy részében tényleg igaz — akkor is ezek az intézkedések csak egy személyi alapokon felépülő nagy vagyonadó (yagyondézsma) rendszere mellett lettek volna indokoltak, mert hiszen az objektív alapokra felépített vagyonváltság rendszere mellett az adó alól való menekülés ily módon úgy sem képzelhető, s ebből a szempontból az ilyeneknek a cselekedete, amely talán a nagy vagyonadó behozatala esetén az adómorálba ütközött volna, vagy a kincstár megrövidítésére vezethetett volna, merőben közömbös és a törvényjavaslat — Don Quihote-szerüen — már csak a régi vagyonadó rendszerébe való szélmalmok ellen hadonászik. Hog* pedig ezek a szokatlan jogkövetkezmények minő súlyos méltánytalanságokat eredményeznek, azt talán nem is kell külön kiemelnünk. Gondoljunk például arra, mily gyakori eset volt az, hogy jóíékony célt szolgáló egyletek pénztárosai még a háború előtt arra s gondolatra jöttek, hogy a reájuk bízott pénzeket egyleteik kezdőbetűivel jelzett egyetlen betétkönyvbe helyezzék, vagy hogy ügyvédek, közjegyzők s más többféle idegen pénzt kezelő egyének pusztán kezelési okokból helyeztek el pénzeket különböző, azok rendeltetését feltüntető elnevezéssel ellátott betétkönyvekre. Hány apa volt, aki távol minden adó alól való menekülés gondolatától, mintegy önbiztosításként helyezett el gyermekei keresztnevével, vagy kezdőbetűivel jelzett betétkönyvekre éveken át havonta vagy hetenkint néhány keservesen megtakarított koronát, vagy kuporgatott magának „Szőnyeg", Fehérnemű", „Szalonberendezés", vagy hasonló című betétkönyvekbe jelentéktelen, de reá nézve igen is nagy összegeket, hogy azután a szóbanforgó bevásárlásokat annak idején eszközölhesse. Mindezek, ha betétjük 1.000 koronát el nem ér. 20%-os bírságot fizetnek, amely ellen még csak jogorvoslatnak sincs helye. Ha egy árvaszéki elnök a kezelése alatt lévő pénzeket kezdőbetükre helyezi el, hiába vannak a betétkönyvek a gyámpénztárban szabályszerűen bevételezve, hiába állapítja meg a pénzügyi hatóság, hogy a betét tulajdonosa a gyámpénztár, sőt hogy a betét már 1900. óta érintetlenül kezeltetik, hiába még az is, hogy egyik-másik 74 3—4. SZ.
