Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A betétváltság

Dr. Proszwimmer Béla: A betétváltság. betét 1920. dec. 19-én már 1.000 K alá csökkent, a törvény nem ismer kegyelmet, a betét 20%-át el kell kobozni csak azért, mert a törvény szerkesztői még nem heverték ki azt1 a félelmet, amit a nagy vagyonadó terveinek szövögetése közben kiállottak a miatt, hogy hogyan fognak rajtuk kifogni azok, akik betéteiket álnevek alatt kis tételekben helyezték el. A méltánytalanságot még fokozza az, hogy még a betűkre, jeligékre stb. elhelyezett betétek tulajdonosai sem iejtőznek már tulajdonképpen az ismeretlenség homályában. Hiszen a corrmune alatt mindenki kénytelen volt betétjét igazolni és így tehát tulajdonkép majdnem minden 1919. előtti betét tulajdonosa magán a betétkönyvön és illetve az intézet könyveiben is fel van tüntetve. A szovjet-intézkedések érvénytelensége következtében hivatalosan természetesen ennek dacára is a régi megjelölést kell és szokás is használni. Végül rá kell mutatnunk arra is, hogy egyáltalán nagyon relhtfv dolog az, hogy mit nevezünk „keizdőbetű"-nek, vagy „jelszó"nak. Kérdezzük, hogy például ilyen megjelölések, mint pl. M. T. K., M. F. T. R., „Move", „Nyukosz", „Tébe" stb. kezdőbetűknek vagy jelszóknak fognak-e minősülni, holott mindenki tudja, kik azok a betéttulajdonosok, akik e mögött a megjelölés mögött rejtőznek. Ügy véljük, nem volna méltányos ezeket sem bírsággal sújtani azért, mert a köztudatban elfogadott elnevezéseket használják pénzügyeik kezelésénél is. Kérdés továbbá, hogy a művészi álnevek „jelszó"-nak tekintendők-e, holott emlékezetünk szerint pl. „Ignotus" a cégjegyzékben is ily formában szerepel. Ugyanez a kérdés merül fel az alkalmi egyesülések folyószámláinál, betéteinél, letétéinél, ahol az összes nevek felsorolása helyett gyakori valamely általános megjelölés, pl. „Paprika-syndicatus". Nyilvánvaló, hogy legalább is vitás lehet, vájjon névvel v. jelszóval állunk-e szemben és ha mást nem, a jogorvoslatot mindenkép meg kell engedni. Még a külföldi vonatkozásokban is vannak figyelemreméltó esetek. Mindenki tudja pl., mi az „A. E. G.", vagy a „Hapag" s tehát nincs ok arra, hogy ezeket a cégeket megfosszuk attól a jogtól, amely őket mint külföldieket megilleti. Általában véve egyébként azt kell mondanunk, hogy különösen a bemutatóra szóló betétkönyveknél tulajdonképen „jelszó"-nak kellene tekinteni minden olyan megjelölést, amely a tulajdonos nevétől különbözik, mert elvileg semmi különbség nincs a között, ha én vagyonomat A, B; C, D; E. F. betűk alatt, vagy Nagy Péter, Kis Pál, Közép János nevek alatt próbáltam elrejteni. Sőt elvileg ugyanilyen elbírálás alá esik az is, ha én átveszek valakitől egy az ő nevére szóló betétkönyvet s azt birtokomban tartom, a nélkül, hogy nevemre átíratnám. Mégis az első esetben lesújt rám a törvény kérlelhetetlen és jogorvoslattal sem enyhíthető szigora, a másik esetekben pedig teljesen azonos tényállás és jogi helyzet dacára semmi bajom sem történhetik. A régi vagyonadó ásatag világából a vagyonváltság rendsze3—4. sz. 75