Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 3. szám - A betétváltság
Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltság. ugyancsak meg nem haladtak s azonkívül a háború előtti állagon sem emelkedtek felül. Ügy véljük, hogy az a fél, aki pénzét a háború alatt változatlanul valamely pénzintézetnél tartotta, annak elértéktelenedése folytán annyit veszített, hogy nemcsak mérsékel* megadóztatásra, hanem teljes mentességre tarthatna számot, amitől csak a gazdaságilag kíméletre nem szoruló nagy tökeelhelyezéseknél lehet indokoltan eltérni. Hogy azonban a háború előtti 50.000 K = 47.500 svájci frank boldog tulajdonosa, akinek ma 50.000 K = 700 svájci frank vagyona van, nem az a kíméletre nem szoruló gazdasági alany, akit az őt ért veszteségekért kárpótolni már nem szükséges, azt talán bővebben fejtegetni nem szükséges. Nem is igen fogja viszont az illető kedvezményként megérezni, ha az elhelyezés időpontjának megfelelő értékben számítva 73 K 50 fillérnek megfelelő levonás helyett csak 36 K 75 fillérnek megfelelő levonással fogják sújtani. Kedvezményeket vagy adjon a törvényhozó, vagy ne adjon, de ha ad, akkor azok ne legyenek csak látszólagosak, Már pedig ha a váltságmentesség maximuma 1.000 K, a kedvezményes váltságé 100.000 K, a háború előtti betétek különlegesen kedvezményes váltságáé pedig 50.000 K, akkor csak oly látszólagos kedvezményekkel állunk szemben, amelyeket ha nem törvényjavaslatban fordulnának elő, némi jogosultsággal szemfényvesztésnek is lehetne nevezni. Sajátságos rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat 4. §-a „a betűkre, jeligére, csak keresztnévre, vagy más eféle megjelöléssel" elhelyezett betétekre, folyószájalakövetelésekre és letétekre vonatkozólag, amennyiben kimondja, hogy ezek után a vagyonváltságot minden esetben 20%-kai kell leróni és sem mentességnek, sem mérséklésnek sem az összegre való tekintettel, sem azon a címen, hogy a tétel egyébként a törvényjavaslat szerint biztosított mentesség alá esnék, sem végül azon a címen, hogy a betét már háború előtt keletkezett, semmi körülmények között helye nincs. Sőt hogy dolgában egészen bizonyos legyen a szakasz, noha minden mentességet elvileg kizár, egészen feleslegesen kimondja azt is, hogy mentességnek azon az alapon sem lehet helye, hogy a tulajdonos külföldi, lévén minden ilyen betét, folyószámlakövetelés és letét a törvényes vélelem erejénél fogva belföldinek tekintendő. Az 5. §. kimondja ehhez fűződőén, hogy még ha meg is állapíttatnék a pénzügyi hatóság, vagy a közigazgatási bíróság által valamely ilyen betét, folyószámlakövetelés vagy letétről, hogy ki a tulajdonosa, ez annak jogi sorsán már nem változtathat s ez a körülmény sem a váltságkulcson nem változtat, sem a mentesség igénylésére, vagy a háború előtti betét kedvezményének igénybevételére nem ad jogot. Végül a teljesség kedvéért a 10. §. kimondja, hogy ilyen betétek, íolyőszámlakövetelések vagy letétek miként való kezelését illetőleg jogorvoslatnak sincs helye,, amennyiben az ilyen esetekben beadott fellebbezések során csak a kiszabás számszaki helyességét lehet vizsgálat tárgyává tenni. Teljesen érthetetlen, hogy ezek a merőben felesleges, céltalan 3—4. sz. 73