Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A betétváltság

Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltsdg* igen nagy tőzsdeforgalom volt, az e címen felmerülő vitás esetek száma elég nagyra tehető. Az e) pontnál ismét be fog következni az az eset, hogy a biztosítási végrehajtás alkalmával menteseknek kimondott tételek most váltságkötelesekké válnak. Nem ugyan a rendeletben, de hivatalos nyilatkozatokban, sőt a pénzintézetek érdekképviseletéhez intézett külön leiratban a miniszter kijelentette, hogy a mentesség kiterjed nemcsak a pénzintézeteknek, hanem a bankügyletekkel foglalkozó cégeknek egymásnál elhelyezett betéteire is. Ezt a mentességet utólag megvonni nem lehet, de nem is volna logikus, mert ezekre nézve a mentesség megadását ugyanazon szempontok indokolják, amelyek a pénzintézeteknél irányadók voltak, úgy, hogy ennek a pontnak az 1. §. nome;nclaturájával össze kell esnie. Az i) és j) pontokhoz végül még meg kell jegyezni, hogy ezekkel a rendeletek szerint a cseh-szlovák köztársasággal szemben életbeléptetett retorziós rendszabályok el volnának ejtve. Azt hisszük azonban, hogy ezeket a kapott felhatalmazás alapján a miniszter az életbeléptetési rendeletben újból fel fogja eleveníteni. A vagyonváltság mérvét (3. §.) a törvényjavaslat a külföldi pénzértékről szóló betétek, folyószámlakövetelések és letétek után értékükre való tekintet nélkül 20%-ban állapítja meg, míg a magyar koronaértékiieknél az 1.000 koronán aluliakat menteseknek mondja ki, 1000 koronától 100.000 koronáig pedig 5%-tói 20%-ig emelkedő tételekkel adóztatja meg (nevezetesen 1.000 K-tól 10.000 K-ig 5%-kal, J0.000 K-tól 50.000 K-ig 10%-kal, 50.000 K-tól 100.000 K-ig 15%-kal); a 100.000 koronán felüli tételek 20%-os vagyonváltság alá esnek, megjegyezvén, hogy az egy intézetnél elhelyezett folyószámlaköveteléseket és letéteket a kulcs megállapításánál össze kell számítani. Ezt még akkor is meg kell tenni, ha azok különböző nevek alatt vannak nyilvántartva (6. §.), vagy ha részben valamely vállalat főintézeténél, részben a főintézet székhelyén levő egy vagy több fiókjánál vannak elhelyezve. Ezzeí szemben a betéteket a kulcs megállapításánál egyénenkint kell számbavenni. Bár a javaslatból világosan láthatólag annak szerzője nem tula.jdouképen progresszív adóztatásra gondolt, hanem csupán a kisbetevők részére lefelé menőleg növekvő kedvezményt akart adni, az adókulcsot ebből a nézőpontból szemlélve sem helyeselhetjük, mert a pénz mai elértéktelenedése mellett nem 100.000 K az a maximum, amely még kedvezményre szorul. Az 1.000 K-ás mentesség pedig úgyszólván senkit sem fog komolyan érdekelni. Még szembetűnőbb a javaslat szűkkeblűsége az általa fokozott kedvezményként adni szándékolt azon rendelkezésnél, amely a háború előtti magyar koronaértékű betétekre vonatkozik. Ilyen, esetekben ugyanis a kulcsoknak felét kell alkalmazni, de csak akkor, ha valamely félnek ugyanannál a vállalatnál már a háború előtt megvolt s összesen 50.000 koronát meg nem haladó betétei, folyószátniakövetelései, letétéi 1920. dec. 19-én 50.000 koronát. 72 3—4. sz.