Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3-4. szám - A hátralékos adókivetés

Benedek Sándor: A hátralékos adókivetés. akár tőzsdei papirosok azok, akár nem, rendelettel állapította meg (1917. évi 1.500. és 1918. évi 57.995. számú rendeletek). Ezek a kormányrendeletek képezték az 1917. évi kivetésnél azt a jogszabályt, melynek alapján a pénzügyi hatóságok és az adófelszólamlási bizottságok az értékpapírok értékét megállapították s amely jogszabály alkalmazása ellen az adózó felek sem demonstráltak. Legalább a közigazgatási bíróságnál az én tanácsomban nem fordult elő olyan eset, melyben az adózó fél a szóbanforgó miniszteri rendeletek érvénye ellen éli volna panasszal. A lezajlott két esztendő alatt az 1917. évi forgalmi értéktől nagy eltolódás történt, lefelé is, felfelé is. A hadikölcsön-kötvények például igen alacsony árfolyamra estek alá, egyes iparpapirok pedia óriási áremelkedést értek el. Ily körülmények között önként tolúí elő az a kérdés, hogy a küszöbön álló egyesített három éves adókivetésnél mi történjék a szóbanforgó pénzügyminiszteri rendeletekkel ? E szemle folyó évi első füzetében e tekintetben ellenkező véleményekkel találkozunk. A 17. lapon olvasható cikk szerint az adókivetés előtt elengedhetetlenül szükséges lesz, hogy a pénzügyminiszter új árfolyamokat állapítson meg. A 36. lapon pedig következő mozaik van elhelyezve: „A háború a hadikölcsönök kivételével minden papir értékét a hegyek tetejéig verte fel, míg a hadikölcsönök értéke ma egészen alacsonyan, a névértékek alig felerésze felett hullámzik. A kötvénybirtokosok azt igénylik tehát, hogy ezek a kötvények a vagyonadó szempontjából a tényleges értéknek,. nem pedig az úgynevezett tőkeelhelyezési értéknek megfelelően értékeltessenek. A minisztérium pedig hallgat s nem is gondol arra,, hogy új rendelettel módosítsa a kötvényeknek már megállapított értékelési összegét. A kormány álláspontját csak helyeselni lehetlia az időleges értékemelkedést nem lehet figyelembe venni, nem lehet beszámítani az időleges értékveszteséget sem, amelyet a kormány különben is kiküszöböl azzal, hogy a hadikölcsönök kötvényeit a hadinyereségadó befizetésénél a megállapított értékben elfogadja." E felfogással szemben nem tarthatok vissza egy pár megjegyzést. Elsősorban is felemlíteni óhajtom, hogy ha nem is a vagyonadóra, de a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára és hadinyereségadójára vonatkozólag azóta már történt olyan kormányintézkedés, mely a hadikölcsönkötvényeken szenvedett árfolyamveszteségek méltánylását tartalmazza. Hivatkozom az: 1918. évi 161.034. és az 1919. évi 8.052. számú pénzügyminiszteri rendeletekre (1919. évi Pénzügyi Közlöny 2. és 4. száma). A vagyonadónál az időleges és rendkívüli értékemelkedést azért nem lehet az adóalapba bevonni, mert ezt a vagyonadótörvény 10. §-ának második bekezdése kifejezetten tiltja. Arra azonban, hogy az értékcsökkenéseket meg kellene adóztatni, nincsen jogszabály és ha volna, az adójogi elveknek fejtetőre állítását jelentené. Tény az74 3—4. SZ.