Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3-4. szám - A hátralékos adókivetés

Benedek Sándor: A hátralékos adókivetés. hogy az állam a hadikölcsönkötvényeket a hadinyereségadó befize­tésénél a megállapított értékben elfogadja, de nem az összes hadi­kötvényeket és csak olyan korlátozásokkal, melyek igen sok köt­vénytulajdonosra lehetetlenné teszik, hogy magát ezen a kerülő úton rekompenzálja. A szóbanforgó két pénzügyminiszteri rendeletet felfogásom szerint nem szükséges sem hatályon kívül helyezni, sem fenntartani. Azok ma rnár automatice elavultak. A rendeletkibocsátásnak indító oka ugyanis kifejezetten az volt, hogy a kibocsátás idejében nem volt tőzsdei árjegyzés és hogy a háború folytán beállott rendkívüli és időleges áremelkedéseket a forgalmi érték megállapításánál a vagyonadótörvény 10. §-a értelmében figyelmen kívül kellett hagyni. Tőzsdei árjegyzés ma már van, már az 1919. év második felében is volt. A vagyonadótörvény 10. §. második bekezdésének a háborús értékemelkedések figyelmen kívül hagyására vonatkozó rendelke­zése pedig olyan jogszabály, melyet feltétlenül el kell törölni, ha a háborús értékemelkedés által előidézett óriási gazdagodást adó­zatlanul hagyni nem akarjuk. Különben ezek a rendeletek sokkal szerényebb tógában jelen­tek meg, semhogy az egész jövőre kiható érvényességet vindikál­nának. Világosan kifejezésre jut azokban, hojgy a megállapított forgalmi értékek a pénzügyi hatóságok részére s az adókivetési javaslatok készítésénél irányadók és hogy időbeliségük az 1917., illetve az j918. évi adókivetésre szól. De már maga az a körül­mény, hogy ezek a rendeletek forgalmi értéket állapítanak meg, teljesen kizárja azt, hogy évek hosszú során át alkalmazhatók legyenek, akkor is, amikor a pénzpiacon már teljesen más forgalmi értékek alakultak ki. Megjegyzem még, miszerint ahhoz, hogy a forgalmi értékek kormányrendeletté! legyenek megállapíthatók, feltétlenül szükséges az, hogy erre törvény adjon felhatalmazást. Csak ez esetben bírhat a kormányrendelet a pénzügyi adminisztrációban és a pénzügyi bíráskodásban is kötelező, általános érvénnyel. Részemről az adott viszonyok között s célszerűségi szempontból nem tartom kifogá­solhatónak a forgalmi érték megállapításának ezt a módját, de a rr-ost jelzett feltételen kívül még ahhoz az előfeltételhez is kötném, hogy az értékpapírok forgalmi értékének megállapítása az illető szakkörök meghallgatása útján történjék. Még nagyon sokat lehetne az alanyi adók hátralékos kiveté­sével kapcsolatban felemlíteni, de hát a viszonyok megkívánják, hogy kövesük Talleyrandnak azt az intését: sur tout pas de zéle. 3—4. sz. 75

Next

/
Thumbnails
Contents