Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 3-4. szám - A hátralékos adókivetés
Benedek Sándor: A hátralékos adókivetés. III. osztályú kereseti adó közötti kapcsolat helyreállíttassák. Ez az eljárás részlegesen és éppen a pénzügyileg jelentékeny adóztatásoknál érvényesülhetne akkor is, ha a pénzügyi kormány a III. osztályú kereseti adót az 1920., 1921. és 1922. évekre megrögzíteni óhajtaná, amint ez az 1917., 1918. és 1919. évekre történt. Ad 3. Felesleges bizonyítani, hogy az új adórendszer felépítésével az alanyi adókra vonatkozó alaptörvényeket újból kell kodifikálni. Az 1909-ben hozott alaptörvények azonban azóta többször módosultak s a módosítások részben novellákban, részben az indemnitási törvényekben szétszórva feküsznek. Ezek a módosítások nemcsak az alaptörvény jogszabályaira terjednek ki, hanem a novellák egymást is módosítják es kiegészítik. Az adókivetés megkönnyítése céljából szükséges, hogy ha már az alaptörvényeket az új adóreformig hatályon kívül nem helyezhetjük, legalább a különböző novellákat egyesítsük. Nagy előnyére szolgálna ez a jogkereső közönségnek is. A jövedelemadó kezelésénél jelenleg az alaptörvényen kívül négy noyella élő jogával kell megküzdeni s minduntalan beleütközünk abba a vitás kérdésbe, hogy az alaptörvénynek egyes jogszabályai érvényben vannak-e, vagy nem. Nem új novelláris törvényalkotásról van szó, hanem csak arról, hogy a különböző novellákban szétszórva levő jogszabályok egy törvénybe összevonassanak. Ad 4. Ha az adókivetés egyszerre három évre eszközöltetik, ebből önként folyik az a következtetés, hogy mind a három évi adóra lehetőleg ugyanazok a jogszabályok nyerjenek alkalmazást. Minthogy azonban a ma érvényben levő jogszabályok különböző időkben léptek életbe, szüksége merül fel annak, hogy egyikmásik rendelkezésnek visszaható erőt tulajdonítsunk. Itt mindjárt sietek megjegyezni, miszerint abban az esetben, ha 1920-ra az alanyi adó kulcsa felemeltetnék, erre vonatkozólag a visszaható erővel való alkalmazást megengedhetőnek nem tartom. Az 1918. évi adókra vonatkozólag már csak azért sem lehetne a visszaható erő alkalmazását kimondani, mert az 1918. évre a jövedelemadó és a vagyonadó részben meg lett rögzítve és így új adókivetés csak azokra nézve lehetséges, akikre nézve az adókivetésnek az 1918. évi IX. t.-cikk 30. §-ában foglalt feltételei fenforognak. A jövedelemadónak és vagyonadónak a most jelzett törvényhely alá nem eső része tehát ma már jogerős. Itt a jogerő áll szemben a visszaható erővel s a jogerő elől vissza kell vonulni még azoknak a jogászoknak is, akik a törvény visszaható erejét nem tartják jogi képtelenségnek s akik közé magam is szívesen tartozom. Ad 5. Állandó gyakorlattá vált, hogy a pénzügyi kormány az adótörvényekhez végrehajtási utasításokat ad ki. Ezek a végrehajtási utasítások sem technikai tekintetben, sem az anyagi jog szempontjából nem szerencsések. A technika tekintetében alapos kifogás eshetik, hogy a végrehajtási utasítások a vonatkozó törvényeknek csaknem összes jog3—4. sz.