Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. panaszosnak a hátralékos kamatokteljes összegére igénye van, s a kétes követelések levonása általában nincs megengedve, de a panaszos semmi bizonyítékot sem szolgáltatott arra nézve, hogy a kérdéses tartalékalapnak mily része vált behajthatatlanná, végül minthogy az ilyen tartalékalap csökkenése annak idején a nyereségből levonandó lesz, s így a valóságos veszteség annak az évnek adóalapját fogja csökkenteni, amely évben a követelés behajthatatlanságát megállapítja, s a követelest törli: ezúttal a tartalékalap szaporodását teljesen összegében jogosan adták hozzá az adóalaphoz. (Közig, bíróság 28.969/918. sz.) Jogorvoslat. 1916 : XXVi. 11. §. 5. p 25. Az adófelszólamlási bizottság határozata elleni szóbeli panaszt nem a bíróságnál, hanem a pénzügyigazgatóságnál kell bejelenteni. Indokok: A félnek azon állítása, hogy panaszát az adófelszólamlási bizottságnál a határozat kihirdetése után nyomban bejelentette, valóság esetén sem lenne figyelembe vehető, mert az 1896. évi XXVI. t.-c. 95. §-a értelmében az adófelszólamlási bizottság határozata elleni panasz a pénzügyigazgatónál — adófelügyelőnél — jelentendő be és veendő jegyzőkönyvbe s az adófelszólamlási bizottságnál való bejelentéssel a panaszjog nem érvényesíthető. Minthogy az adófelszólamlási bizottság határozata a kézbesítést igazoló térti vevény tartalma szerint a félnek kezéhez kézbesíttetett 1918. január 18-án s a fél nem bizonyította, hogy a panasz benyújtására szolgáló határidőt katonai szolgálata miatt nem tarthatta be, az adófelügyelő az 1918. február 5-én benyújtott panaszt, mint elkésettet jogosan utasította vissza. (Közig, bíróság 21.336/918. sz.) ttjrafelvétel. 18 96: XXVI. 139. § 26. A közigazgatási bíróságnak nem érdemben hozott határozata ellen újjrafelvételnek helye nincs. Indokok : Az 1896. évi XXVI. t.-c. V. fejezetében szabályozott újrafelvételi eljárás természetéből és módjából következik, hogy újrafelvételnek csak az ügy érdemében keletkezett véghatáfözát ellen van helye, mert annak alapját az idézett törvény 139. §-a szerint csak a kérdés érdemére nézve döntő bizonyíték képezheti, már pedig a mellékkérdésekben keletkezett véghatározatoknál a kérdés érdemére vonatkozó bizonyítékok egyáltalán nem jöhetnek mérlegelés alá. A közigazgatási bíróság 4.688/1916. sz. határozata azonban visszautasító végzés volt azon az alapon, hogy panaszost a bíróság a panasz beadására jogosítottnak nem tekintette. Az ily kérdésben keletkezett véghatározat ellenében újrafelvételnek helye nincs. (Közig, bíróság 34.503/918. sz.) Adókezelés. 19<>9 : XI. 22. §. 27. Zárgondnoki kezelés alatt álló házról szóló adóívet a zárgondnok kezéhez kell kézbesíteni. Indokok: Igaz ugyan, hogy az 1909. évi XI. t.-c. 22. §-ának 7. pontja az adóívnek az érdekeli, adózó kezéftefc leendő kézbesítését rendeli el, minthogy azonban a panasszal megtámadott 1916. évi házbéradó jelen esetben Sch. István adózó fél azon lakóháza után vettetett ki, amely a nem vitás tényállás szerint 1914. évi december hó 28. óta zár alatt és a panaszos dr, M. Emil ügyvéd zárgondnoki kezelése alatt áll, amelyre vonatkozó házbérvallomási ívet is már a most megnevezett zárgondnok állította ki, s minthogy továbbá ezen birói zárlat tartama alatt ezen lakóház kezelésének joga a kinevezett zárgondnokot illeti, aki ezen minőségében míg egyrészt a ház jövedelmének behajtására van feljogosítva, másrészt őt terheli a házat terhelő kiadások és ezek között a lakóház után kivetett adók fizetésének kötelezettsége is, amiből folyik, hogy a zárgondnokot terhelő eme kötelezettségénél fogva tőle az a jog, hogy a zárlat tartama alatt kivetett adók ellenében jogorvoslattal élhessen, meg nem vonható és minthogy ezen a zárgondnokot kétségtelenül megillető jog gyakorolhatása végett a zárgondnok az adózónak az ő kezéhez leendő kézbesítését és a jogorvoslati határidőnek a kézbesítéstől való számítását kérni jogosítottnak tekintetndő, ez pedig a jelen esetben mindeddig meg nem történt, következéskép a zárgondnok által 1917. évi 58 1-2. sz.