Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. ily értelemben másnak, mint ipari vállalatnak, nem minősíthető, reá a kedvezményes kulcsot kell alkalmazni, amely szerint a rendelkező részben kitett adó fizetendő. (Közig, bíróság 33.242/918. sz.) 1909 : VIII: 17 §. 7. p. 1916 : XXXIV. 5. § Társulati kereseti adó. 15; Tejcsarnokvállalat, amennyiben nemcsak a termékek közvetítésével, hanem azok fel-, vagy átdolgozásával is foglalkozik, ipari vállalat. Indokok: A panaszos vállalat azt tartja sérelmesnek, hogy az alsófokú határozatok öt ipari termeléssel nem foglalkozó, tehát pusztán kereskedelmi vállalatnak minősítették, s ez okból egyrészt az értékcsökkenési tartalékalapba helyezett összeg levonását megtagadták, másrészt a társulati kereseti adót az 1916. évi XXXIV. t.-c. 5. §-ában az egyéb vállalatokra megszabott adókulcs (12% stb.) alkalmazásával állapították meg. A határozat sérelmességét vitató panaszt a bíróság alaposnak találta. Nem is vitás, de a bemutatott iparfelügyelőségi bizonyítvány által bizonyított tény is az, hogy a panaszos üzlete nem abból áll, hogy a termelőktől beszerzett tejet ugyanabban az állapotban a fogyasztóhoz eljuttatja, hanem előbb a termelőtől beszállított tejet különböző műveleteknek alávetve, feldolgozva, részben át is alakítva hozza forgalomba. A nyersanyagnak különböző mértékben való feldolgozása pedig kétségkívül ipari foglalkozás, s így a panaszosnak jogos igénye van arra, hogy vele szemben a törvénynek azokat a rendelkezéseit alkalmazzák, amelyek az ipari vállalatokra vonatkoznak. (Közig bíróság 36.331/918. sz.) Társulati kereseti adó. 1909 : VIII. 17. 11 r>. 16. Valamely szabadalom ellenértéke alapítási költségnek nem minősíthető s ezért a szabadalom értékvesztesége címén leírásnak helye nincs. Indokok: A panaszos azt vitatja, hogy az általa megszerzett szabadalmak értékéből leírt 20.000 korona az adóalap kiszámításánál levonandó tétel, inert szerinte a szabadalom megszerzése a vállalatnál alapítási költség jellegével bír, s mint ilyen, az első 5 évben levonható. A panasz alaptalan. Az alapítási költség alatt a dolog természeténél fogva olyan kiadásokat kell érteni, amelyek a vállalat szervezésével, megalakításával merülnek fel, a vállalatra nézve semmi vagyoni értéket nem jelentenek, és a kereskedelmi törvény csak azért engedi meg azt, hogy ezek a költségek 5 évre elosztva írassanak le, mert különben az összes költség egyszerre való leírása az. első év mérlegét nagyon megronthatná. Az ilyen költség tehát egyáltalán nem válik vagyonná az által, hogy a mérlegben ilyenként szerepel, hanem csupán még el nem számolt kiadás marad. Ezzel szemben a szabadalom kétségkívül vagyoni értékkel bíró jog. Fennállásának tartama alatt értékesíthető is. A szabadalom megszerzése tehát épp olyan beruházás, mint a gyári épületek, gépek és felszerelések megszerzése. Kétségtelen az is, hogy a szabadalmi idő lejártával a jognak értéke is megszűnik. Azonban magában az a körülmény', hogy valamely vagyontárgy idővel elértéktelenedik, még nem elég jogcím arra, hogy az értékcsökkenés az adóalap csökkentésére figyelembe vehető legyen. Ezen a címen le kellene vonni minden vállalatnál az üzleti felszerelések értékében bekövetkezett csökkenés folytán a mérlegben kitüntetett leírást vagy tartalékolást. Ennek dácára a törvény kifejezetten csak a gépek, gyári eszközök és felszerelések elhasználása által okozott értékcsökkenések pótlására tartalékalapba helyezett összegek levonását engedi meg. A szabadalom azonban ezek közé kétségtelenül nem tartozik, s így — minthogy a tényleges értékkel bíró vagyontárgyak közül csupán a törvényben kifejezetten felsoroltaknak értékcsökkenése lehet az adóalapra befolyással, — a panaszos nem igényelheti jogosan, hogy a szabadalmak értékéből való egyszerű leírás levonható tételként elfogadtassák. (Közig, bíróság 3.416/919. sz.) Társulati kereseti adó. 1909; VIII. 18. § 2. p 17. A vállalat alkalmazottjának szerzödésszerüleg kifizetett nyereményrészesedés nem önkéntes ajándék s így levonandó. Indokok : A panasz egyedül az ellen a rendelkezés ellen irányul, amellyel 54 1—2. sz.