Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. az adóügyi bizottság megtagadta a F. Zsigmond igazgató részére kifizetett 7.511 korona 59 fillér nyereségrészesedésnek a nyereségből való levonását. A bizottság ezt azzal okolja meg, hogy az 1909. évi VIII. t.-c. 18. §. 2. pontjában lefektetett elveknél fogva az üzleti jövedelemből bármely címen adott külön részesedés az adóköteles jövedelemből nem vonható le. A panasz alapos. Nem vitás, hógy F. Zsigmond a vállalatnak nem alapítója és hogy a kérdéses részesedést nem ilyen minőségben, hanem mint a társaság szerződéses alkalmazottja, illetmény fejében kapja. A részesedés tehát épúgy az illetményekhez számítandó, mint pl. a lakásbér címén külön kikötött 10.000 korona. A törvénynek fent idézett szakaszát pedig a bizottság tévesen magyarázza, mert ez a szakasz nem általában mindenkire nézve, hanem csupán a részvényesekre és az alapítókra nézve mondja ki, hogy a nekik bármi címen adott részesedés adóköteles. Azt a körülményt, hogy F. Zsigmond a társaságnak részvényese-e vagy sem. nem kellett külön vizsgálni, mert a törvény szövegéből kétségkívül kitűnik, hogy az csupán az összes részvényeseknek adott külön részesedésekre vonatkozik, s így ha esetleg a megnevezett igazgató részvényese volna is a vállalatnak, ezt a részesedést nem ebben a minőségében, hanem mint a vállalat alkalmazottja kapja. A panaszolt határozat egyébként nem is a törvény határozott rendelkezéseiből, hanem az idézett rendelkezésben lefektetett elvekből, tehát a törvény céljából vezeti le álláspontját, azonban helytelenül, mert az idézett rendelkezésnek nyilván az volt a célja, hogy a vállalatba befektetett tőke gyümölcse ne kerülhesse el az adóztatást, ebből azonban egyáltalán nem következik az, hogy az alkalmazottaknak a nyereség arányában megállapított fizetései is társulati adó alá vonandók, mert az ily fizetések üzleti költség jellegüket nem veszítik el azáltal, hogy nem állandó összegben, hanem a vállalat nyereségével arányosan állapíttatnak meg. (Közig, bíróság 36.332. 1918. sz.) Társulati kereseti adá. 1909: VIII. 18. §. 3. p. 18. A munkássegélyalapokra fordított összegek a társulat nyereségéből nem vonhatók le. Indokok: Sérelmesnek tartja panaszos, hogy a tisztviselők nyugdíjalapjára fordított 25.000 koronának levonását megtagadták azzal az indokolással, hogy a nyugdíjalapnak még alapszabálya sincs, s így nem állapítható meg, hogy az külön kezelt nyugdíjalapnak minősíthető-e, Fz a panasz alapos. A mérlegszámlából ugyanis Kitűnik, hogy a panaszos vállalatnak egyéb vagyonától elkülönített nyugdíjalapja van. Az erre a :iyi.gd;ialapra fordított összeg tehát az í%0. évi VIII. t.-c. 17. §. 9. pontja alao'án levonható, mert ez a pont a levonást semmiféle korláthoz és ígv kü'rn alapszabály létéhez sem köti. • ugyancsak sérelmesnek tar ti« a panaszos azt, hogy a munkássegélyalapra íoutított 25.000 korona levonását is megtagadták. Ezt a kifogást azonban a bíróság sem fogadta el alaposnak. A segélyalapból ugyanis a dolog természete szerint csak önkéntes adományképen kaphat segélyt az arra rászorult munkás, s így ez a segély nem azonisítható a nyugdíjjal; a segélyalap pedig a nyugdíjalappal. Minthogy pedig a törvénynek nincs olyan rendelkezése, amely az ilyen segélyalapba helyezett összegeknek levonását megengedné, a panasznak ezt a részét a bíróság is elutasítja. (Közigazg. bíróság 3.408/918. sz.) Társulati kereseti adó. 19*>9 : VIII. 17. §.6. p. 19. Ha a vállalat a kétes követelést nem tartalékolja, hanem leírja, az e címen eszközölt leírást a mérlegszerű eredményhez nem lehet hozzáadni. Indokok: A panaszos nyereségveszteség számláján 84.996 korona 67 fillért kétes követelések címén leírt. Fzt az összeget a mérlegszerű nyereséghez hozzáadták azzal az indokolással, hogy az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §, 6. pontja szerint csupán a behajthatatlanság miatt leírt követelések vonhatók le. A levonás megtagadását sérelmesnek állító panaszt a bíróság alaposnak találta. 1—2. SZ. 55