Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. mondassák ki, hanem csak arra, hogy amennyiben a nyereség tényleg ily módon használtatott fel, a felhasznált összeg vonassék le az adóalapból. (Közig, bíróság 969/919. sz.) Társulati kereseti adó. 1909: VIII. 17. §,7. p. 13. Közlekedési eszközöket kölcsönző vállalatot sem ipari, sem közlekedési vállalatnak nem lehet tekinteni. Indokok: A panasz azt vitatja, hogy a tartály kocsijai értékcsökkenésének pótlására tartalékalapba helyezett 91,264 korona az adóalapból levonandó, mert vállalata ipari és közlekedési — és nem kereskedelmi vállalat. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. El is tekintve a panaszos vállalat cégétől, amely szintén kifejezi, hogy kereskedelmi vállalatról van szó az egyes évek mérlegeiből is kitűnik, hogy rendes viszonyok között árúkkal is kereskedik. Az utóbbi évek alatt nyeresége túlnyomó részben a tartálykocsik kikölcsönzéséből származó bérekből származik. Azonban ezt az üzemágat sem iparnak, sem közlekedésnek minősíteni nem lehet. Egyes tárgyaknak egyszerű használatra való átadása iparnak semmiképpen nem minősíthető. Ipar alatt a legtágabb értelemTjén sem lehet minősíteni olyan tevékenységet, amely semmiféle nyers anyag feldolgozását, megmunkálását, s egj'általában az iparral foglalkozó vagy alkalmazottai személyes vagy gépek segélyével végzett munkáját ne igényelné. Közlekedési vállalatnak sem lehet minősíteni, mert a kereskedelmi törvény 393. §-a szerint a fuvarozási ügylet lényeges feltétele, hogy a vállalkozó az árúnak továbbítását vállalja magára, míg a pa:;aszos csupán a szállításhoz szükséges kocsikat bocsátja rendelkezésre, a szállítást magát más végzi el. A bíróság tehát arra a megállapodásra jutott, hogy a panaszos vállalatát sem ipari, sem közlekedési vállalatnak minősíteni nem lehet. Minthogy pedig az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §. 7. pontja csupán az ilyen vállalatoK gépei és üzleti felszerelései értékcsökkenésének fedezésére tartalékalapba helyezett összegek levonását engedi meg, a panaszt jogosnak ebben az irányban elismerni nem lehetett. (Közig, bíróság 901/919. sz.) 1909: VIII. 17. §. 7. p Társulati kereseti adó. 1916: XXXIV. 5. §. 14. Aruknak és terményeknek megőrzésére és kezelésére alakult vállalatok (raktárházak, hűtőházak), ipari vállalatok, melyek ehhez képest a kisebb adókulcs alkalmazását igényelhetik. Indokok: A panasz egyedül arra irányul, hogy tévesen alkalmazták a panaszosra az 1916. évi XXXIV. t.-c. 5. S-ában megszabott magasabb adókulcsokat, mert a panaszos iparvállalat. A bíróság a panaszt alaposnak találta. Az ipari vállalatokra megállapított kulcsokat azért nem alkalmazták a panaszosra, mert tulajdonképen oly ipari tevékenységet, amely nyersanyag feldolgozására, vagy új javak előállítására irányul, nem folytat. Ezzel szemben a panaszos üzeme árúknak és terményeknek elhelyezés és megőrzés végett való átvételére, kezelésére és továbbszállítására terjed. A kezelés a nem vitás tényállás szerint az árúk tisztításával, osztályozásával történik, amely célokra gépekkel felszerelt, gyárhoz hasonló ipartelepe van. Nem vitás továbbá, hogy az árúkkal nem kereskedik, azokra kölcsönöket sem ad. Ily körülmények között tehát a panaszos vállalatot másnak, mint ipari vállalatnak tekinteni nem lehet. Különösen nem lehet kereskedelmi vagy hitelintézetnek minősíteni, már pedig a törvény célja bizonyára az volt, hogy ezeket rója meg magasabb adótétellel. Az iparnak ezidőszerinti fejlődési fokát tekintve, az iparvállalat ismérve nem szorítkozhatik pusztán oly vállalatokra, amelyek iparcikkeket állítanak elő, és a törvényhozó szándéka szerint sem lehet a magasabb adótételt megokolni azzal, hogy ipari vállalatnak csak az iparcikkeket előállító vállalatokat lehet tekinteni, mert akkor a törvény a gyári vállalatokat jelölte volna meg a kedvezményes adótétel alá esőknek, amely esetben ki lehetne zárni a más ipari vállalatokat. Minthogy azonban a törvény általános kifejezéssel az ipari vállalatokat kívánta kedvezésben részesíteni, s a panaszos 1—2. sz. 53