Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. hagyatéka ellen vettessék ki és az adóért örökrészük erejéig az 1909. évi XI. t.-c. 91. §. 3. pontja értelmében az örökösök tétessenek felelőssé. Azonban a mostani esetben ennek sincs helye, mert a beszerzett hagyatéki iratok szerint, minthogy az özvegy, mint kedvezményezett nevére szóló 10.000 korona életbiztosítási összeg a hagyatékhoz nem tartozik, néhai G. József 16.072 korona 26 fII— lérnyi cselekvő hagyatékát 33.600 korona tartozás terheli, úgy, hogy már ebből meg lehet állapítani, hogy a néhai után cselekvő vagyon fenn sem maradt. (Közig, bíróság 26.523/918. sz.) Hadinyereségadó. 1910 : XXIX . 28. §. 11. A hadinyereségadó második részletének esedékességétől számított 30 napon túl az adó elengedése semmiféle címen nem igényelhető. Indokok: Nem vitás, hogy a panaszos a terhére kivetett hadinyereségadó törlését az 1916. évi XXIX. t.-c. 28. §-a alapján azon a címen kérte, hogy az adó befizetése a vállalat anyagi helyzetének nagyfokú megromlását idézné elő, de a kérvényt az ebben a szakaszban megszabott határidő eltelte után adta be. Emiatt kérvényét érdemi tárgyalás nélkül elkésés miatt visszautasították. Panaszában azt vitatja, hogy a törvény ily módon való magyarázata helytelen, mert meghiúsíthatja azt a célt, amelyet a törvény el akart érni, s mert ez a magyarázat jogegyenlőtlenséget idézhetne elő. A panasznak helyet adni nem lehetett. A törvény idézett szakasza csupán a még esedékessé nem vált hadinyereségadó törlését engedi meg és ezért törlési kérelem előterjesztését határidőhöz köti, amikor kimondja, hogy a kérelmet legkésőbben a hadinyereségadó második részletének esedékessé váltát követő 30 nap alatt kell kérni. A törvénynek ez a rendelkezése határozott, igazolásnak, vagy később bekövetkezhető körülmények esetéu a határidő kitolásának helyet nem ad, s így határozott intézkedésével szemben csupán méltányosságból a törvénnyel ellenkező magyarázat meg nem engedhető. (Közig, bíróság 1.061/919. sz.) Társulati kereseti adó. 1909: VIH. 1. § 12. Cégjegyzett beszerzési szövetkezetek társulati kereseti adó alá esnek. Indokok: Az adóügyi bizottság a panaszos szövetkezetet a terhére kivetett" társulati kereseti és hadinyereségadó alól azért mentette felr mert alapszabályai szerint célja „közérdekből élelmi cikkeket vagy más oly háztartási cikkeket beszerezni, melyekre nézve a jelenlegi rendkívüli viszonyok folytán szűkösség állott be", s mert a szövetkezet csak tagjainak ad árúkat, az üzletrészek után kamatot nem fizet, s az árúkat tagjainak önköltségi áron szolgáltatja ki, anélkül, hogy hasznot húzna, s azt a többletet, amely abból állhat elő, hogy a bevásárlási árhoz számítandó üzemi kiadásoknak az egységre eső hányada pontosan előre nem állapítható meg, alapszabályszerűen Besztercze városának köteles kiszolgáltatni. Az alapszabályoknak ezekből a rendelkezéseiből a bizottság azt állapította meg, hogy a panaszos szövetkezetnek nem lehet nyeresége, s ennek folytán nem lehet szó adókivetéséről sem. A bizottság előadójának a határozat ellen emelt panasza alapos. A fent elmondottakból ugyanis éppen ellenkezőleg a határozat következtetésével, az tűnik ki, hogy a szövetkezetnek nyeresége lehet. Az első két évi mérleg pedig tényleg nyereséggel is záródott. A szövetkezet adómentességét tehát azon az alapon, hogy nyeresége nem lehet, csak téves jogi felfogással lehetett megállapítani. Az 1909. évi VIII. t.-c. 14. §-a ugyanis világosan kimondja, hogy az adó megállapítására közömbös, hogy a nyereséggel mi történik. Azokat a szövetkezeteket, amelyeknek adómentességet kívánt a törvény biztosítani, a 4. §. 3. pontia részletesen felsorolja. Ezek közé azonban a panaszos szövetkezet nem sorolható, s ezen az alapon maga sem vitatja a mentességet. Az a körülmény pedig, hogy az önköltségi árak mellett a kezelési költség hozzávetőleges megállapítása folytán előálló különbözet vásárlási visszatérítés címén a tagoknak visszafizethető volna, vagy pedig, hogy ez a többlet közcélra fordítandó, nem ok arra, hogy a vállalat adómentessége 52 1—2. sz.