Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT \ ••• 1 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT Egyenes adók. Tokekamatadó, 1875: XXIX. 1. §. I. Ha a tökekamatadó fizetését az adós magára vállalja, a fizetett adó is kamatjövedelemnek tekintendő. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt és e bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert panaszló adósa, H. F. 1916. évi június hó 10. napján történt kihallgatása alkalmával azt valllotta, hogy a 7% kamaton felül fizeti hitelezőiének a tökekamatadót is, amellyel a kamat 8%-ra emelkedik és mert a tőkekamatadó az 1875. évi XXII. t.-c. 1. §-a értelmében a hitelező által lévén fizetendő, a bár e címen az adós által a hitelezőnek teljesített fizetés, minthogy az adós ezt a fizetést is a tőke használatának ellenértéke gyanánt fizeti, jogilag szintén kamatfizetésnek minősül. (Közigazg. bíróság II. 277/918. sz.) Jövedelemadó. 1009: X. 9. §. 2. A részvény osztaléka nem azon év jövedelmének tekintendő, amely évre a társaság az osztalékot megállapította, hanem azon év jövedelmének, amely évben a közgyűlési megállapítás történt. Indokok: A nem vitás tényállás szerint a bepanaszolt fél 1916. évi július elsejéig a Gr. Dávid és Fia közkereseti társaság tagja volt. Ekkor eladta üzletrészét a Gy. faipar és faértékesítő újonnan alakult részvénytársaságnak és kapott a részvénytársaságtól (ajpport) 210.000 korona névértékű a nevezett részvénytársaság által kibocsátott részvényt. A részvénytársaság első közgyűlése 1918. évi június hónap 22. napján tartatott meg és ekkor minden részvény után 14 K osztalék állapíttatott meg. A bepanaszolt fél egyedüli jövedelmeként az 1917. évben 16.000 K szolgálati járandóságot vallott be. A bizottság előadója kérte a részvények jövedelmét becslés útján meghatározni és ezen az alapon a szolgálati járandóság figyelembevételével a jövedelemadót megállapítani, mely kérelem teljesítését a felszólamlási bizottság megtagadta. A bizottság előadójának panasza nem alapos. Ugyanis az 1909. évi X. t.-c. 9. §-a értelmében a jövedelemadó alapja az adózó befolyt, vagy őt megillető jövedelme. A részvények után azonban az 1917. évben (az adó évben) a bepanaszolt fél egyáltalában semmiféle jövedelemhez nem jutott, tehát nem lehet szó a nem létezett jövedelem becslés útján való megállapításáról sem. Minthogy tehát a bepanaszolt felet a részvények után jövedelem meg sem illette, a 20.000 koronán alúli magánszolgálati járandóság pedig az 1916. évi XXVI. t.-c. 14. §. b) pontja értelmében adómentes, a panasznak helyet kellett adni. (Közig, bíróság 3.934/919. sz.) Jövedelemadó. 19U9 : X. 44. §. 3. A kincstár részéről beszerzett úgynevezett „bizalmas adatok" az adókivetésnél csak akkor vehetők figyelembe, ha azokra nézve az adózó is nyilatkozhatik és bizonyítékait előterjesztheti. Indokok: Az adófelszólamlási bizottság az 1909. évi X. t.-c. 44. §-a ellenére semmi kísérletet sem tett arra, hogy a fél 1913., 1914., 1915. és 1916. években elért jövedelmének felbecsüléséhez szükséges tényeket, különösei! a fél üzleteit, forgalmát és az elérhetett nyereséget kiderítse és határozatát az idézett törvény 45. és 60. §-a megsértésével érdemlegesen nem, hanem csak azon kijelentéssel indokolta meg, hogy a beszerzett információk szerint a fél árdrágításokban vett részt s a javasolt jövedelmek a tényleges jövedelmeknek megfelelnek. Ezeknél fogva és figyelemmel még arra is, hogy a „beszerzett információk"-úl nyilván az iratokhoz 1—2. SZ. 49