Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Dr. Glücksthal Samu, az Omke központi ügyésze

Glückslhal Samu delem (1915. évi jövedelemadónál), vágül az 1917. január 1-éa meglevő vagyon. A nevezett jövedelem tőkésítése, valamint az 1917. évi bevallott, illetőleg megállapított vagyon - három oly adatot ad kezünkbe, amellyel a háború előtti vagyont megközelítőleg megtudjuk állapítani. Persze ez nem jelenti azt, hogy a felet, aki annak idején célzatosan és helytelenül vallott, ehhez a helytelen vallomáshoz leszögezzük. De minden esetre elegendő alapot. teremt arra, hogy a féltől az összes részletekre kiterjedő beható bizonyítást követeljük akkor, ha vagyontöbblete bevallásánál e hármas tényező alapján kiszámítható adattal ellentétbe jut. Ily módon tehát nézetem szerint a többletvagyon megállapítása alig fog nagyobb nehézségbe ütközni, mint magának a vagyonnak megállapítása és lehetővé teszi, hogy a háború alatt szerzett vagyonok átvállalják azt az adóterhet, amelyet a háború folytán megcsökkent vagyonok el nem birnak. A 10—20%-os tárgyi vagyonadó, az erősen progresszív alanyi vagyonadó és a magas vagyontöbbletadó egybekapcsolása valósítja meg azt a kettős célt, melyet kiinduló pont gyanánt jeleztem: a kiadós és igazságos megadóztatást. Dr. Glücksthal Samu. az Omke központi ügyésze. A nagy vagyoni adó jogi és gazdasági jelentőségeiről és vonatkozásairól nem kivánok nyilatkozni, mert a kérdés ezen elvi keretekből már kinőtt. Bármennyire elítéli valaki a vagyoni adót teoretikus szempontból, annyi immár kétségtelen, hogy a vagyonadó behozatala, járjon az bármily vészes következményekkel, az ország pénzügyeinek szempontjából mégis elkerülhetetlen. A vagyonadó csökkenteni fogja az egész vonalon a termelési eszközöket, gyengíteni fogja sokaknál a termelő erőt, sőt még a megélhetés lehetőségét is és ezért a törvényhozónak arra kell ügyelnie, hogy a vagyonadó beszedésével egyidejűleg gondoskodás történjék arról, hogy a drágaság csökkenjen, hogy a megélhetésre kisebb összegek szükségeltessenek és hogy a mezőgazdasági és ipari termelő tőke csak oly kímélettel és időszakosan szedettessék el, hogy a termelés maga maga ne fojtassék. . Ezen szempontok figyelembevételével kell eldönteni azt a kérdést, hogy a vagyonadó egyszerre fizettessék-e be. Általánosságban az egyszeri befizetés álláspontján állok, mert a vagyonadó bevételek az államadóságok törlesztésére, illetve a bank jegyek bevonására kell hogy fordíttassanak és így azon gazdasági 19 2*