Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Dr. Glücksthal Samu, az Omke központi ügyésze

Gliicks th al Sa m u előnyök, amelyek a bankjegy; infl itió megszüntetése, illetve csökkentése folytán állhatnak elő, természetesen csak akkor mutatkozj nak, ha ezen művelet lehetőleg gyorsan hajtatik végre. Minthogy azonban az ejjvszeri befizetés gazdasági, sőt fizikai lehetetlenség azoknál, akiknek vagvona gyári üzemekben, vagy mezőgazdasági üzemekben re,lik, létesítendő lesz egy oly "hatalmas jelzálogos intézet, amely az adózónak az adóbefizetéshez szükséges összegeket hosszabb időre kölcsin adja. Ezen je zálogintéz >t kölcsönfeltételei természetesen rmíso.k kell hogy legyenek, mint amilyenekkel birnak eddigelé zá og!evél kibocsátó intézeteink. A kölcsönök ugyanis abban a telekvönvvi rang sorozatban adandók, amely éppen az adott esetben rendelkezésre áll. Kitártnak tartom, hogy az adó céljára kölcsönzött összegek a létező te'ekkönyvi terheket megelőzzék, mert ez sértené a szerzett jogokat, de különösen a záloglevél tulajdonosoknak érdekeit és íuy igen könnyen még nemzetközi tiltakozásra is adna alkalmat. A záloglevél forgalom biztonságát éppen az teremtette meg, hogy a zá ogos kölcsönök mindig első helyre és a legnagyobb seeuritással adattak és ha most utólagos törvényhozási rendelkezéssel a záloglevelet biztosi ó zálogjogok sorrendbea az adókölcsön biztosítására szolgíló zálogjogok mögé kerülnének, az megbontaná és megrontaná az egész g .zdasági jogrendet. Az adókölcsönt nyújtó intézet ellenben k rülhet a.már létező zálogjogok mögé főleg azért, mert az adózó csak tényleges vagyona után tartozik vagyonadót fizetni. Tén\leges vagyona pedig annyi, amennyi az előző zálogos terhek levonása után az ingatlan értékéből még megmaradt, vagyis az ingatlantulajdonos csak a megmaradó vagyonnak egy részét tartozik vagyonadó fejében leadni é% minthogy számára csak az marad meg, ami az előző tételek levonása után még értékképen létezik, semmi ok nincs arra, hogy a vagyonadó biztosítására szolgáló zálogiog a létező zálogos tételek mögé ne kerüljön. Az ádókölcsönző jelzálogos intézettel szemben pedig az államnak kell a teljes szavatosságot vállalnia azért, hogy a kölcsön az ingatlanból tényleg kikerül. Ezen szavatosságot pedig az állam már csak azért is vá la Ihatja, mert ha nem kerülne ki az ingatlanból a kölcsön, ez csak azt jelentené, hogy az adózótól vagyonadó fejében sokkal több folyt be az állam pénztárába, mint amennyi beszedendő lett volna Arra az esetre, ha az adó alá kerülő* termelő vagyon nem ingatlan, hanem ingó vagyon (pl gépek, árúraktár) alkatrészekből áll, meg kell teremteni az ingó jelzálog inté méuyét, vagyis az ingó vagyon megterhelhető leg.xen egy zálogos kölcsönnel anélkül, hogy az ingó vagyonnak a zálogos hitelező birtokába kellena kerülnie. 20