Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Dr. Baumgarten Nándor közigazgatási biró:

Baumgarlen Nándor Az objektív és szubjektív adó egyesítése ellen lehetne ugyan arra hivatkozni, hogy a kétszeri adóztatás elkerülendő. Ez az ellenvetés azonban mai adórendszerünkben már teljesen tárgytalanná, vált. Ugyanaz a jövedelem, pl. az ipari és kereskedelmi foglalkozásból eredő jövedelem először mint a III. oszt. kereseti adó tárgya,azután a jövedelemadó, végül pedig mint a hadinyereségadó alapja szerepel és ha a jövedelem ebben a sorsban részesül, úgy a vagyon, mely a 'teherbírás nagyobb fokát mutatja, sem kímélhető meg. De különben is, ha a tárgyi vagyonadó kulcsa mérsékelt (10—20%-os) és az alanyi vagyonadó progressziv kulcsa erre tekintettel van, úgy a kétféle, adóztatás esetleges igazságtalanságát könnyű kiküszöbölni. , Kizárólagos tárgyi vagyonadó kivetéséről persze azért nem lehet szó, mert emellett meg nem valósítható a progresszivitás ós a teherviselés nem osztható fel igazságosan. Viszont a kizárólagos alanyi progressziv vagyonadó mellett a vagyon nagyrésze elbújik és nem számíthatunk arra, hogy a nemzeti vagyon a maga egészében hozzájárul a háborús terhek viseléséhez. Amíg tehát a tárgyi vagyonadó egyedül alkalmazva, nem volna igazságos, addig az egyéni vallomáson alapuló vagyonadó nem volna elég kiadós. A szigorúan vellenőrzött vallomáson alapuló progresszivitás Hzintén két alakban valósítandó meg. Az egyik a vagyonnak nagyságához igazodó skála, a másik pedig a háború idejében elért vagyontöbbletre kivetett magas kulcsú adó. A háború okozta vagyontöbbletek különleges és szigorú megadóztatását az igazságosság és a teherbírás szempontja egyaránt megköveteli. Igazságos, hogy azok járuljanak a háború terheinek viseléséhoz, akik abból hasznot húztak és nem azok, akiknek vagyona a háború folytán kisebbedett. A teherbírás szempontja pedig azért, mert lépten-nyomon látjuk, hogy a háborús vagyonok a legkülönbözőbb improduktív módokon nyertek elhelyezést úgy, hogy a háborús vagyonszerző további gazdasági produktív működését e vagyontöbblet erős megadóztatása nem rontja le. Míg az, akinek a vagyona a háború, alatt csökkent és értékben kevesbbedett, [nehezen tudja gazdasági existenciáját folytatni, ha e vagyon nagy részét adó fejében odaadni kénytelen, adctig a jjáborús vagyon tulajdonosa legrosszabb esetben a háború előtti gazdasági állapotába tér vissza és legfeljebb a háborúban tartalékolt és gyümölcsözőleg úgy sem elhelyezett tőké-, jét veszíti el. Itt a vagyon elrejtése ellen tett intézkedések és a vagyon felfedezésére* irányuló kutatások sem segíthetnek, mert míg a háború előtti vagyon nem rejtőzött eí és annak felderítése a bankkimuta16