Adó- és illetékügyi szemle, 1919 (8. évfolyam 1-2. szám)

1919 / 1-2. szám - Benedek Sándor, a közigazgatási biróság másodelnöke:

Benedek Sándor itt a differentiálás eszméjével megbarátkozni. Előttem lebeg az, hogy a háború alatt keletkezett vagyon oly jövedelmekből létesült, amelyek 45 -60%-os hadinyereségadóval már egyszer megrovattak 8- amely hadinyereségadók utólagos felemelése terveztetik. Az is bizonyo^; hogy a háború előtt uzsorából gyűjtött vagy kártyán nyert vagyon enyhébb adóztatást nem érdemel, mint az a fagyon, amit pl. egy tisztviselő a fizetéséből, vagy egy földbirtokos már a háború előtt hosszú időre bérbeadott földjének jövedelméből megtakarított. Merev értelmezés mellett a háború alatt szerzett vagyonok közé kellene sorozni a realizált értékemelkedést is, holott ez nem új vagyon, hanem a régi vagyon ez idő szerinti értéke. Azt gondolom, így fogja ezt fel dr. Exner Kornél pénzügyi államtitkár is. aki «Vagyondézsina» című cikkében (Budapesti Hirlap 1918. évi 153. BZ-J figyelmeztet arra, hogy azt a vagyont, mely már a háború előtt is ugyanazé a tulajdonosé volt, akié most, habár állagában időközben változott is, messzemenő kíméletben kell részesíteni. Ha pedig distingválunk. s a differenciát csak bizonyos esetekre tartjuk fenn, például attól tesszük függővé, hogy a vagyon szaporulat a háború folytán keletkezett gazdasági viszonyokkal van-e kapcsolatban vagy nincs, akkor gyakorlati szempontból fogunk nehézségekre bukkani, amint ezt már hasonló esetben a hadinyereségaclónál az 1916. évi XXIX. t.-eikk 9." §-a tizennegyedik bekezdésének alkalmazásánál tapasztaltuk. \ Az a körülmény, hogy az adóalanynak csak vagyona van, vagy vagyonán kivül attól egészen független más személyes keresete is, indokul szolgálhat arra, hogy az adókulcsba bevigyük a differenciálást. Ezt a kérdést nagyon meg kell gondolni, mert erre a megváltozott életviszonyok mintegy felhívnak. Egy példát hozok fel: Égy öreg házaspár háború előtt 200.000 K tőkével az -üzlettől visszavonult. Ez a házaspár a háború előtt tőkéjének jövedelméből polgári kényelemmel élt, a megváltozott viszonyok között azonban csak tengődik. Ha ebből a 200.000 K tőkéből csak 40.000 K-t elveszünk, úgy már adóalanyaink existentiáját veszélyeztetjük. Ha azonban egy magasrangú hivatalnoknak, vagy egy keresett orvosnak van 200.000 korona értékű vagyona s ebből veszünk el 40.000 K dézsmát, úgy az illető adóalany létfeltétele megtámadva nincs. Az 1918. évi német Wehrbeitragban a vagyon értékének és az adózó összes jövedelmének egymásra bizonyos kölcsönhatása van. Ezzel a kihatással 1916. évi vagyonadónkban is találkozunk. E kérdés elbírálásánál még egy más körülmény is lehet döntő tényező, az t. i. hogy az adóalany, akinek csak vagyona van s a vagyon hozadékán kívül más jövedelme nincs, leercsetképes-e vagy nem?. Ha keresetképes, módjában